Kelly és Lupi olvas

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Alan Snow: A vaszoknis ember című regénye, a Doboztrollok sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere továbbkíséri Sajthida város lakóinak kalamajkával és titkokkal teli életét, melyben Arthur veszélyes feladatra vállalkozik.
2015. március 13-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kolibri Kiadó
208 oldal
Fordította: Pék Zoltán
Besorolás: Middle-grande, steampunk

Arthur és kalóz barátai nekivágnak, hogy kiszabadítsák a William otthonából elrabolt doboztrollokat és káposztafejet. Eközben minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák Suvasz ördögi tervét. De vajon bemerészkednek a baljóslatú Sajtpalotába is? Ha igen, vajon mit – és kit – találnak ott?És miféle alak az, aki vasból készült zoknit hord?

Ha megtetszett itt megrendelheted: http://www.libri-kiado.hu/konyveink/konyv/520/Doboztrollok_2.

Hálás közönsége vagyok a middle-grande könyveknek, ezen belül is főképp azoknak, amikben van valami egyediség a történetben avagy a kivitelezésben. A tavalyi év nagy kedvence volt a Doboztrollok első része a Gatyára fel!, nagy szerepe volt ebben Alan Snow különleges tollrajzainak. Megszerettem a steampunkos világfelépítést és a vicces karaktereket, úgyhogy nem volt kérdés, hogy rávetem magam a folytatásra is.

A történet elején jólesik felidézni, mi is történt az első részben, ezt meg is kapja az olvasó az első oldalakon. Arthur élelemért jár fel Alantvilágból a felszínre, ezzel is segítve nagyapjának, aki egy ideje már gyengélkedik. Egy ügyes szárnyas alkalmatossággal repked Sajthida felett, így látja meg, hogy valakik tiltott dolgot művelnek, sajtvadászat zajlik az erdőben. Túl közel merészkedik, elkapják őt is, de szárnyait hátrahagyva sikerül elmenekülnie. Egy elhagyatott kisállatkereskedésben talál menedékre, ahol Willbury és néhány alantvilági él. Hiába akar visszatérni Arthur a nagyapjához, az összes lejáratot ismeretlenek lezártak. Még furcsább dolgok is történnek, egészen apró alantvilági lényeket árusítanak a piacon, ami arra készteti a társaságot, hogy felkeresse a feltaláló Marjorie-t, mit tud erről. Otthon még nagyobb baj várja őket, távollétükben elrabolták alantvilági barátaikat a bezárt boltból. Minden jel szerint a Sajtpalota lakói tehetnek a zűrzavarról.

A második rész tehát azzal indul, hogy barátaink megpróbálnak bejutni a Sajtpalotába, de kereken elutasítják az érdeklődést. Arthurnak egy kis szerencsével sikerül bejutnia, mivel a bűnöző társaság újabb sajtvadászatra indul.

Hogy mit talál a Sajtpalotában, az maradjon meglepetés!

Ahogyan már az első rész is elvarázsolt, ezen a részen is remekül szórakoztam. Persze a feszültség végigvonul a történeten, de nem lehet folyamatos mosolygás, sőt egy-egy kacagás nélkül haladni, mert megannyi vicces beszólás tarkítja a szöveget és rengeteg remek rajz emeli ki az eseményeket.

Sok jelenet zajlik a Sajtpalotában, ami pontosan úgy lett kitalálva, hogy kellemesen borzongjanak az olvasók, hiszen a titkos laboratóriumtól kezdve a mechanikus szerkezeteken át a börtönig minden megtalálható, nehéz függönyök mögé lehet rejtőzni és tetőablakokon lehet kimászni, ha úgy hozza a sors. Megismerkedünk a vaszoknis emberrel is, bár ebben a részben még nem kap igazán jelentős szerepet, én azért örültem, hogy kiderült, barát vagy ellenség.

Más lényeket is megismerhetünk közelebbről, a nyúlasszonyokat például, de betekintést kapunk a káposztafejek életébe is. Itt dőltem a nevetéstől, mennyire nem értette a nép a királynőjük szavait.

Ha még valamit kiemelhetek, az a Mosoda, a patkányok valami fergetegesek voltak, a bugyogóval kilőtt trutymógolyók hatalmas poén volt!

Felnőtt szemmel igazán a Rendőrség fejezet tetszett, alapos társadalom kritikát éreztem benne, ami természetesen szórakoztatott a regényben, de a valóságban meglehetősen bosszantó tud lenni.

A kalandok hamarosan folytatódnak, alig várom, hogy a felettébb vicces című A jó a rossz és a sajt megjelenjen és kiderüljön sikerül-e megmenteni Alantvilágot, és megkapják-e méltó büntetésüket a gaz sajtvadászok.

A sorozat minden egyes darabját szívből ajánlom korra való tekintet nélkül.

Borító: Eredeti, a címszereplővel.

Kedvenc karakter:Mindenki

Szárnyalás: A csatajelenet.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: 8-11 éves korosztálynak a legmegfelelőbb, de véleményem szerint kortól függetlenül jól lehet szórakozni rajta.

Értékelés:

Extraként néhány jelenet a könyvből:

Játék:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Johnson-féle rendszertan-, és a Doboztrollok világának különleges teremtményeit.

Nincs más dolgotok, mint az állomásokon található rövid ismertetők alapján kitalálni, mely lény(ek)re gondoltunk, és a helyes megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

Ha mind a három állomást sikerült megfejteni, esélyetek nyílik megnyerni a Doboztrollok második részét, A vaszoknis ember című meseregényt, a Kolibri kiadó felajánlásának hála.Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

“Ezekről a mitikus lényekről szinte csak annyit tudunk, hogy állítólag a nyulakkal élnek és nyúlgyapjúból szőtt ruhát viselnek.”

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
03.13 Deszy Könyvajánlója
03.17 Dreamworld
03.19 Kelly & Lupi olvas

Ciceró Könyvstúdió, 2014
378 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 3,89
Besorolás: realista, romantikus

Amikor kinyitja a szemét, Willem nem tudja, hol van – Prágában? Dubrovnikban? Vagy visszakerült Amszterdamba? Annyit tud, hogy ismét egyedül van, és meg kell találnia egy lányt, akinek Lulu a neve, és akivel egy varázslatos napot töltött Párizsban. Volt abban a napban – abban a lányban – valami, amitől Willemnek azt kell gondolnia, hogy a sors is egymásnak szánta őket, így Lulut keresve beutazza a világot Mexikótól Indiáig. Ám ahogy telnek a hónapok, és Lulu még mindig utolérhetetlen, a fiú kezd kételkedni benne, hogy a sors keze olyan erős lenne, mint képzeli…
A Csak egy nap romantikus, érzelmes párdarabja a döntésekről szól, amelyeket hozunk, a véletlenekről, amelyek csak úgy jönnek – meg a boldogságról, ott, ahol ezek találkoznak.
A Csak egy éjszaka című novellával kiegészítve.

Ezt a könyvet még tavaly olvastam, akkor meg is írtam róla az értékelést, csak szégyenletes módon a nagy év végi hajtásban végül nem tettem fel, így most pótolnám:).

Ez az a könyv, amiről még ennyi idő után sem egyszerű írni. Az első rész a tavalyi év nagy kedvence volt nálam, egyrészt Willem és Allyson kapcsolatát imádtam, másrészt pedig a fiú idegenvezetése még nekem is, aki az idegenforgalomban dolgozik és sok városnézésen vettem részt, annyira különleges volt, hogy alig tudtam letenni a könyvet.
Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit vártam ennél a könyvnél. Talán a fiú sok-sok magyarázkodását mosolyszünetekkel tarkítva, utána egy nagy összeborulást és a kapcsolatuk további alakulását? Vagy talán ez túl sablonos lett volna - de legalábbis annyit elvárhattam volna, hogy lesz egy jó nagy konfliktus, visszaemlékezve arra, hogy az előző részben mi is történt.
Ehhez képest az írónő nem ezt a - könnyebbik - utat választotta. Inkább részletesen bemutatta, hogy mi is történt Willemmel az alatt az egy év alatt, ameddig Allyson kétségek között vergődött és a fiú után bánkódott.
Persze Gayle Forman hozta a formáját újra. Mármint abból a szempontból, hogy ismét olyan helyekre

juthattunk el Willem révén, ahová kevés turista jut el, de ha még el is jut, akkor sem ezt a felét látja az országnak. Az írónő itt is nagyon odafigyelt arra, hogy valami újat mutasson, ne az unalomig megismert helyszíneket láthassuk, a történet pedig így még érdekesebb lett, hiszen a fiú amúgy sem a megszokott módon utazott, nem a biztonságos, szervezett utakat választotta, hanem a maga útját járta. Mexikó és India pedig épp eléggé egzotikus helyszín, de Willem még itt is tudott olyan helyzetekbe kerülni, amelyeket nem sokan élhetnek át és épp ezért imádtam erről olvasni:). Például egy bollywoodi filmforgatás? Eszméletlen kaland lehetett, amibe jellemző, hogy csak Willem tud belekeveredni:).

Én minden regénynél nagyon szeretem, ha a fiú szemszögéből láthatjuk a történetet és itt most pontosan ezt kaptuk. Willem családja amúgy sem egy hétköznapi család, így persze a fiú sem lett az. Másképp viszonyul dolgokhoz, kapcsolatokhoz, helyzetekhez, mint mi és ez kellőképpen egyedivé teszi. Viszont pont ez az egyedisége az, ami miatt kicsit el is távolodtam tőle. Kicsit úgy éreztem, hogy a családját és Allysont hozza fel ürügyként, hogy beutazhassa a világot, de amikor a keresett helyszínekre ért, ott már nem igazán volt szüksége egyikre sem. Alkalmazkodott a körülményekhez és jó érezte magát.
Willem és az édesanyjának a kapcsolata is érdekesnek mondható. Mind a ketten ugyanazt a tragédiát élték át és ezt hasonlóképpen, de mégis máshogyan próbálják feldolgozni. Mind a ketten utaznak, de amíg az anyuka megtalálta azt a tevékenységet, amivel a lelki nyugalmát biztosítja, addig a fiú nyughatatlan lélekként járja a világot és próbál minél kevesebb szorosabb kapcsolatot kialakítani. Ebbe a "kalandozásba" keveredik bele Allyson és az első részben azt mondtam volna, hogy "megmenti a fiút", de ebbe a részben már nem vagyok benne biztos, hogy a fiúnak szüksége van erre. Épp ezért szerettem volna továbbolvasni a történetüket, hogy kiderüljön, hogy alakult tovább a kapcsolatuk? Vajon Willem kitart-e Allyson mellett vagy a lány kibírja-e hosszú távon is a fiú nyughatatlan lelkét?
De erre sajnos nem derül fény, hiszen az első rész nagy érzelmi kavalkádja valahogy a háttérbe szorul és a regény inkább egy útját kereső fiú történetét mutatja be. Természetesen így is érdekes volt a könyv, így sem tudtam letenni, de valahogy mást vártam. Ha ez egy első része lett volna egy sorozatnak és ezután jött volna a "Csak egy nap", vagy egy "standalone" könyv lett volna, akkor imádtam volna. De így? Mást vártam. Nagyon mást.

A regény végébe beletett plusz novella, a "Csak egy éjszaka" azért kicsit visszavitt az első könyv hangulatához, nagyon jólesett elolvasni újra:), de ez számomra csak még inkább növelte a hiányérzetet.

Összességében azért nem volt rossz ez a rész sem, de sajnos nekem nem hozta meg azt az elsöprő élményt, amit az első részt adott. Ettől függetlenül érdemes elolvasni, csak nyitottnak kell lenni arra, hogy ez a rész picit másról szól, mint egy nagy "lávsztoriról". És kinek ajánlanám? Ezt a részt már akár fiúknak is a lányok mellett, ha kellően nyitottak, hiszen ahogy feljebb írtam, nem igazán a szerelmi szál az erős benne, hanem a kaland, az utazás és az útkeresés:).

Borító:Nekem nagyon tetszik, még úgy is, hogy a fiú egyáltalán nem Willem (de ha őszinte akarok lenni, akkor a szlovák borítót imádom a legjobban)

Kedvenc karakter: Willem

Szárnyalás: a bollywoodi forgatás

Mélyrepülés: Willem anyja

Érzelmi mérce: lehetett volna benne több is...

Értékelés:

Extra - Borítók

A legtöbb ország az eredeti borítót hagyta meg, de voltak persze kivételek is:

A holland borító a legminimálisabb, de nem is azzal van gondom. Inkább az, hogy ez a könyv Willemről szól, Lulu utáni kutatásáról, az életútja kereséséről és ez a borító nem ezt sugallja:

A görög borítóval hasonló problémám van, igazából ezt a borítót inkább az első részhez tudom elképzelni:

A francia, az olasz és a szlovák borító pedig mind Willemet ábrázolja, amivel szerintem jóval közelebb vannak a történethez. A három borító közül nekem mégis a szlovák tetszik a legjobban, mert bár mind a három fiú idősebbnek néz ki, mint a könyvben Willem, de akkor is a szlovák fiú az, aki leginkább hasonlít rá.

Francia Olasz Szlovák

Folytatódik az Ever After High blogturné a sorozat második részével. Ki a leggonoszabb a vidéken? teszi fel a kérdést a szerző, és bizony nem könnyű a válasz, miután Raven alaposan összekuszálta a szálakat. Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerének bejegyzéseit és újabb mesés posztok várnak rád, merülj el ebben az izgalmas mesevilágban!

Móra Könyvkiadó 2014.
344 oldal
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Goodreads: 4,20
Besorolás: middle-grande, tündérmese

Az örökség napja után az Ever After High-ban minden a feje tetejére áll! Mivel Raven Queen nem írta alá a Mesehősök Végzetkönyvét, és nem fogadta el benne szereplő sorsát, akaratlanul is veszélybe sodorta Holnemvoltország lakóinak életét. Raven sem vágyik másra, mint hogy boldogan éljen, amíg meg nem hal, de akkor Hófehérke lánya, Apple White sem harapna soha mérgezett almába, és nem ébresztené őt fel soha csókkal a hercege. És még hányan vannak, akik a papírforma szerint szeretnék élni mesebeli életüket?!

Raven nem akarta követni anyja, a Gonosz Királynő példáját, de talán mégis éppen ettől lesz ő a leggonoszabb. Tette ugyanis példaképül szolgál a zendülők számára, akik hozzá hasonlóan szabadon szeretnének dönteni saját sorsuk felől.

Az iskola két csoportra szakad: előkelőkre és zendülőkre. Ellentétük káoszt, felfordulást és bizonytalanságot hoz az Ever After High-ba.

A CSATÁROZÁSOK ÁRTATLAN ÁLDOZATOT KÖVETELNEK!

Ha megtetszett, megrendelheted itt: http://www.mora.hu/konyv/ever-after-high-2-ki-a-leggonoszabb-a-videken

Raven tartja magát az álláspontjához, miszerint mindenkinek saját magának kell eldöntenie, vállalja-e a rá szabott mese beteljesítését, vagy más életet választ. Ugyanakkor folyamatosan kétségek is gyötrik, mert sorra történnek olyan események, amelyek hatással vannak Holnemvoltország lakóira, és mindenki elsősorban őt okolja érte. Ő mégsem akar gonosz lenni, hiszen inkább mások segítése az célja, az alaptermészete távol áll anyjáétól.
Nehezíti a döntést az is, hogy Raven és Apple jóbarátok, közel állnak egymáshoz, a legjobbat akarják a másiknak, mégis másról sem szólnak a beszélgetéseik, mint hogy próbálják egymást meggyőzni a lehető legjobb érvekkel.
A fordulóponthoz akkor érnek el, amikor a mindenki által kedvelt és szeretett Maddie bajba kerül, miután hatalmas felfordulás kerekedik az iskola Mesés Örökségek Kincstárában. Az ellenlábasok addig zrikálják egymást, míg különféle varázstárgyak repkednek, ablaküvegek törnek, a diákok rohangálnak, és szerencsétlen véletlenek sorozatának eredményeként kiszabadul varázsbörtönéből egy gonosz gruffacsór, és mindezért szegény Maddie-t hibáztatják .

A két lánynak félre kell tennie a Végzetkönyv aláírásával kapcsolatos nézeteltérésüket, és meg kell találniuk a megoldást, hogyan mentsék meg a barátnőjüket a száműzetéstől. Egyetlen esélyük egy varázslat, azonban a hozzávalók titkosak, csakis egy magas szintű boszorkány ismerheti. Kénytelenek Raven anyjához fordulni, akivel eleve nagyon veszélyes és lehetetlen vállalkozás felvenni a kapcsolatot.
Egyetlen nap áll rendelkezésükre, mindent be kell vetniük a sikerért.

Biztos említettem már kedves olvasó, hogy imádom a retellingeket. A tündérmesék átiratai, mai környezetben, vagy alternatív világban játszódva mindig is a kedvenceim voltak. Így van ez a az EAH sorozattal is, nagyon jól szórakozom rajta. Az első rész főképp a szereplőkkel való megismerkedéssel telt, plusz kialakult az alapprobléma, a Végzetkönyvvel kapcsolatosan. Itt a folytatásban már élesedtek a karakterek és néhány mellékszereplő is jelentős kiemelést kapott.

Apple hite abban inog meg, hogy vajon megfelelő vezető/uralkodó lesz-e belőle. Igyekszik megtanulni amit csak lehet, el is látogat több királyságba, de mindenhol más más módszerekkel uralkodnak, és egyik sem húzható rá az ő helyzetére. Meg kell tanulnia nemet mondani, irányítani, és ez számára nehéz, hiszen világéletében csak szépnek és kedvesnek kellett lennie.
Raven ugyanakkor rádöbben, hogy különleges ereje van, és a mágiát nem csak gonosz dolgokra lehet használni. Illetve jó cél érdekében nem árt bevetni némi varázslatot.

Nekem ha lehet, egy fokkal jobban tetszett a történet az első résznél. Jobban megismerhettem a szereplőket, akik közül többen is új oldalukról mutatkoznak be, illetve másként is viselkednek, mint ahogy a klasszikus szerepük szerint elvárható lenne.
Nagyon tetszett a titokzatos Cerise Hood, végre kiderül, miért hordja állandóan a piros kapucnis köpenyét. Igazi coming-out amit véghezvisz, külön tiszteltem a szüleit a támogatásukért. Piroska és a Farkas történetének eme változata meglepő lehet, de ha jobban belegondolok, olvastam már hasonló végkimenetelű feldolgozást.
Ahogy az első részben is, sok alkalommal megmosolyogtatott a regény humora, amit a fordító remek érzékkel ültetett át a magyar szövegbe. Szellemes szójátékokat kaptam, Lady Baba és a One Reflection voltak a kedvenceim.
A cselekmény onnantól igazán felpörög, ahogy kiderül, Maddie-t meg kell menteniük. Izgalmas jelenetek követik egymást, és még a végére is marad meglepetés.
A regény mondanivalója számomra egyértelmű, és az én véleményem szerint is az egyik legfontosabb dolog a világon, hogy harcolni kell a függetlenségért és a szabad akaratért. De az igazi célközönségnek, a 10-13 éves lányoknak példamutató lehet Raven és Apple összefogása, együttműködése a cél érdekében.
A mesehősök tárháza kifogyhatatlan, és amíg képeket keresgéltem a bejegyzéshez, számos karaktert találtam, akik még nem bukkantak fel eddig, de rendkívül izgalmasak (Hook kapitány lánya, Ariel lánya, Mídász király fia), szóval repesve várom a következő részt, ezt nem lehet megunni.

Borító: Eredeti, Mattel

Kedvenc karakter: Raven, Apple, Cerise Hood

Szárnyalás: A Gonosz Királynő húzása

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Korban a 10-13 éves korosztálynak a legajánlottabb, de idősebbek is jól fognak szórakozni rajta.

Értékelés:

Néhány pillanatkép:

Játék:

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!
A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

03.23. Deszy Könyvajánlója
03.25. Kelly és Lupi olvas
03.27. Függővég
03.29. Insane Life
03.31. Dreamworld

A Főnix Könyvműhely jóvoltából nemrég jelent meg az Éjjeljárók sorozat második része, a Paranoia. Ennek örömére öt bloggerina összefogott, hogy megmutassa, alváskor nem a rémálmok a legnagyobb ellenségeink. 2015. március 21-től kezdve kétnaponta egy-egy bloggerina teszi közzé bejegyzését, amihez egy álmokhoz kapcsolódó játék is tartozik. Jó olvasást és szép álmokat!

Főnix Könyvműhely, 2015

278 oldal

Fordította: dr. Sámi László
Goodreads: 4,04
Besorolás: YA, paranormális

Megrendelhető itt: fonixkonyv@fonixkonyv.hu

Parker Chipp – az események utóhatásaként, amelyek csaknem végeztek vele – igyekszik egyre jobban megbirkózni Álomlátóként élt életével. A jelek szerint működik is a dolog… egészen addig, amíg egy reggel a börtönben tér magához kínzó másnapossággal, és tizenkét órányi kiesett idővel. A Sötétség valahogy átvette felette az irányítást, és Parkernek fogalma sincs, hogyan fékezhetné meg. Valószínűtlen és váratlan szövetségesre lel Jack, a rejtélyes motoros dzsekis srác személyében, aki felajánlja Parkernek, hogy segít mesteri szintre fejleszteni Álomlátó képességeit. Ám miközben Parker gyakorol és fejlődik, a benne rejtőző Sötétség is egyre erősebbé válik, egészen odáig, hogy átveszi Parker teste felett az uralmat, és minden tőle telhetőt elkövet, hogy tönkretegye az életét. Amikor Jack felfedi előtte, hogy léteznek másfajta Éjjeljárók is, az úgynevezett Orzók, Parker töprengeni kezd, hogy vajon az Oakville-ben zajló különös dolgok nem többek-e puszta véletlen egybeesésnél. Végtére is, a helybéliek nem csupán alvajáróként viselkednek, annál jóval többről van szó. Kiürítik a takarékbetét-számláikat, anélkül, hogy emlékeznének rá, a város különös részein kóborolnak, eltünedeznek, sőt: akár még gyilkolnak is – mindezt álmukban. Ha Parker ki akarja deríteni, mi folyik itt, és szeretne még bármi reményt arra, hogy viszontláthassa az apját, szembe kell szállnia Jackkel, és a saját életét is kockára kell tennie… Mert minél többet tud meg ezekről a másféle Éjjeljárókról, annál bizonyosabbá válik számára, hogy itt már nem csak az ő élete a tét.

Pár napja olvastam el az első részt, és őszintén szólva beleszerettem a történetbe. Szerencsés vagyok, sokat álmodom, és gyakran emlékszem is az álmaimra. Vannak visszatérő álmaim is, és olyan emlékezetesek is akadnak, amik évek múltán ismételten felbukkannak. Varázslatosnak tartom az álmokat, és imádom az ezzel kapcsolatos könyveket, filmeket. Szóval egyáltalán nem bántam, hogy az Álmatlanság után rögtön elkezdhettem olvasni a Paranoiát.

Ebben a részben végre bővebb információt kapunk az éjjeljárókról. Parker sok segítséget kap Jack-től, a titokzatos motoros sráctól, igaz, majdhogynem harapófogóval kell kihúzni belőle a tudását. Tetszett, hogy volt hova továbblépni, Parker nem csak azt tudja meg, hogy nincs egyedül a képességével, hanem fejlesztheti magát, és a csendes szemlélődés helyett következményeket is előidézhet mások álmaiban.

A szerző remek érzékkel oldotta meg az éjjeljárók egyedi világfelépítését, emellett adott a főszereplőnek egy sötét oldalt, ami számomra igazán különlegessé tette a karaktert. Egyébként is bírtam Parkert az első résztől, mert jó szándékú, rendes fiú, bár Mia üldözése kapcsán felmerült bennem, hogy valami mániákus beütést kap, de nem, szerencsére az őszintesége megmentette a karakterét. Barátai elutazása miatt pár napig nem tud Mia álmában pihenni, és a Sötétségnek, aki Parker része, ennyi idő elég is, hogy fölé kerekedjen. Nagyon bírtam "kettejük" vitáit, ez a szál hatalmasat emelt a cselekményen.

Parker mellett Finn is nagy kedvencem, aki hozta a történet humoros részeit, például a pólói felirataival. Mia mellett Finn kishúga Addie is kiemelkedő szerepet kapott, váratlan dolgok derülnek ki róla, és emellett még a szerelmi szál is aranyosan alakul Parkerrel. A regényre azonban nem telepszik rá a szerelmi szál, pont annyi elég, amennyit az írónő belevarázsol.

Csak gratulálni tudok a szerzőnek, hogy nő létére remekül ráhangolódott Parker karakterére, aki ebben a részben is E/1 személyben meséli a történetet. Minden olvasó elégedett lehet a cselekmény pörgésével, gyakorlatilag rosszul esik bármelyik ponton letenni a könyvet. Egy jelentős akciójelenet is kerül a végére, ami ugyan veszteséget is tartalmaz, ugyanakkor sikeresnek mondható. A harmadik részt nagyon várom, Jack kibontakozására nagyon kíváncsi vagyok. Már elérhető a Mania fülszövege, és Parker mellett Jack lesz a főszereplő.
Ha nem olvastad az első részt, itt az ideje, hogy beszerezd, mert az utóbbi évek egyik legérdekesebb paranormális young adult sorozatát nagy kár lenne kihagyni!

Borító: Gyönyörű, Sánta Kira munkája.

Kedvenc karakter: Parker, Sötétség

Szárnyalás: Finn megszállása

Mélyrepülés: Gyerekrablás

Érzelmi mérce: YA korosztálynak megfelelő szerelmi szálat kapunk, pár csókolózással.

Értékelés:

Játék

Az Éjjeljárók sorozat középpontjában az alvás és az álmok szerepelnek. Éppen ezért mi is összegyűjtöttünk néhány olyan tárgynak/jelenségnek a magyarázatát, amiről mindannyian többször is álmodtunk. A ti feladatotok lenne kitalálni, hogy mi is az adott tárgy/jelenség. A játékban résztvevők között 3 példányt sorsolunk ki J. R. Johansson: Paranoia könyvéből. Sok sikert, és jó álomfejtést!

A nyerteseknek 72 órája van válaszolni e-mailben az üzenetünkre. A kiadó csak Magyarországra postáz!

Mai álomkép jelentése: Agresszivitás, férfi álomban fenyegetettség, női álomban gonosz indulatok

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

03/21 Always Love a Wild Book

03/23 Angelika Blogja

03/25 Könyvszeretet

03/27 Kelly Lupi Olvas

03/29 Book Heaven

Tolnai Panka könyvének főhősnője Roni ugyanolyan, mint a mai tinik. A 17 éves lány a lázadó kamaszkorát éli. Roni szívesen menne bulizni, de édesanyja szinte kalitkába zárja mint egy madarat. A lány csak az iskolában találkozhat a barátnőivel, és azzal a fiúval, aki tetszik neki. Amikor azonban egyik reggel felkínálkozik a lehetőség, hogy megússza az utált tanárnőjével tartandó matekórát Roni cselekszik és ezzel felforgat mindent maga körül. Ismerős a szituáció igaz? A Zűrös társaság visszarepít mindenkit a kamaszkorba! Blogturné klub 4 bloggerének segítségével megismerheted az Erawan Kiadó ifjúsági regényét, és ahogy az lenni szokott még a könyvet is megnyerheted magadnak.

Erawan Kiadó 2015
256 oldal
Besorolás: YA, realista

Roni már tizenhét éves, édesanyja mégis úgy kezeli, mintha tegnap ballagott volna el az óvodából. Semmi bulizás, semmi lazulás, a szigorú anya azt szeretné, ha lánya egész nap csak az érettségire magolna. Roni azonban mindennél jobban vágyik a szabadságra, és arra, hogy Balázs, a suli rockbandájának dobosa végre felfigyeljen rá. Ezért akár a végsőkig is képes elmenni…

A tavaszi szünet előtt barátnője összejön a Ginger Deer balhéiról elhíresült gitárosával, így Roni is közelebb kerülhet Balázshoz. De vajon a fiú tényleg az, akinek látszik? Vajon Roninak ez a meghatározó év élete nagy kalandját vagy legnagyobb tévedését tartogatja?

Vedd kezedbe a döntést, és légy Te a sztori főhőse!

Tolnai Panka ifjúsági regényfolyamának első darabja egy budapesti gimnazista lány mindennapjaiba enged bepillantást, aki jellegzetesen kamaszos testi és lelki kérdéseken vívódik: tanulás vagy lógás, család vagy barátok, haverság vagy szerelem, józanság vagy mámor. Bár a humoros és szerethető főhősök kamaszok, a regény nem korhatáros, hiszen mindannyian átéltük, és a pokolra kívántuk ezt a korszakot, hogy aztán egy életen át visszasírjuk.

Minden egyes magyar szerző által írt ifjúsági regény megjelenésének nagyon örülök, és szívem szerint olvasnám is mindet, így van ez a Zűrös társasággal is. Már a címe is izgalmasnak tűnt, mikor felmerült a turné lehetősége, nem volt kérdés, hogy belevágjak-e. A fülszöveg is remekül hangzott, főleg ez a választható cselekményszál dolog. Volt már egy ilyen könyv a közelmúltban, de az nem olvastam, így különösen érdekelt, milyen is az a könyv, ahol én dönthetek arról, hogyan folytatódjon egy vagy több adott ponton.

A könyv témája Roni felnőtté válása körül forog. Meglehetősen szigorú szabályok között él, és természetesen lázadozik ez ellen, anyjával mindennaposak a veszekedések. Itt rögtön ki is alakult bennem egy alapos ellenszenv az anyával, egyrészt gyerekként ennek tizedét sem tudtam volna elviselni (és szerencsére nem is kellett, mégsem lettem utcaseprő), másrészt mint anya, el sem tudom képzelni, hogy a gyerekemnek ennyire szárnyait szegjem. Szerintem mindenkinek joga van a szabadságra és a szabad akaratra akkor is, ha még nem 18 éves. Mielőtt belém köt bárki, nem azt mondom, hogy egy ovis megtagadhatja az óvónéni szavát, de egy 17 éves lánynak azért már kell egy kis szórakozás, mozi, barátkozás, ilyenkor tombolnak a hormonok. Ha ennek gátat szabnak, abból nagyobb baj lesz, mint haszon.

Nos, az első fejezet végén el is jutunk az első választáshoz, vajon Roni ellógja a napot a suliból és a barátaival tart, vagy jókislányhoz méltóan visszautasítja a meghívást? Itt egy kicsit meginogtam abbéli hitemben, hogy tényleg jó dolog így szétszedni a történetet? Vajon létezik olvasó, aki a jókislány útját választja? Szerintem nem. És itt el is dőlt, hogy végigolvasom úgy, ahogy van, folyamatosan mindkét választást. Különben sem lett volna kényelmes az e-olvasón váltogatni a fejezeteket.

Szóval a lógás a suliból. Roninak ez az alkalom kihagyhatatlan volt, mivel együtt lehet Balázzsal, akit kinézett magának egy ideje. Barátnője és edzőtársa Detti pedig a bandavezér Tom barátnője, aki a lógás értelmi szerzője. Velük van még Songoku is, aki szintén bandatag.

Be kell vallanom valamit, ez a rész felettébb kellemes emlékeket idézett. (kedves szüleim, innen ne olvassátok tovább) Elég sokat lógtam a suliból egy időben. Nem rendszeresen, de előfordult, imádtam bandázni. És épp a Gellérthegy, a dunaparti lépcsők, a Kálvin téri hamburgeres voltak a legnépszerűbb célpontok. De vissza a másik zűrös társasághoz.

Innentől aztán beindulnak az események, a suliban is akadnak ugyan rázós jelenetek Nikitával, az ellenszenves matektanárral, de igazából Roni egyre merészebb kiruccanásai kerülnek középpontba. A veszekedések otthon odáig fajulnak, hogy Roni a barátnőjéhez költözik. A tavaszi szünetben pedig hatalmas buli kerekedik Siófokon..

Igazából jó kezdésnek tartom ezt a könyvet a fiatal szerző pályafutása szempontjából, szerintem a fiatal olvasók szeretni fogják a történetet. Rettentő részletes a szöveg, ez nem is lenne baj, ha nem lenne túl sok a szimpla hétköznapi esemény. (zárójelben megjegyzem, szegény anyukát nem kellett volna még a rossz vezetéssel is sújtani, az anyukák igenis jól vezetnek) Tetszett a történetben, hogy felidézte a középsulis élményeimet, a bulikat, kalandokat, tanórákat és tanárokat. Ugyanakkor a karakterektől nem voltam elbűvölve. Roni időnként butácska volt, kicsit erőltetettnek éreztem a rácsodálkozásait, volt pár érdekes elképzelése az önálló életről. Egyedül Bianka volt szimpatikus, ez a két lány közötti baráti szál nagyon szépen lett ábrázolva. Viszont a fiúk terén még lett volna mit kibontani, főleg Balázs tekintetében. Szívesen olvastam volna többet a rockbandáról, a terveikről, vagy akár egy-két balhés ügyükről. Talán a folytatásban ezt meg is kapom!

A könyvet szívesen ajánlom a 16-18 éves korosztálynak, valamint érdemes lenne az anyukáknak is a kezükbe venni!

Borító: Fiatalos, figyelemfelkeltő.

Kedvenc karakter: Bianka és az anyukája

Szárnyalás:Megtanultam néhány menő italt, mit isznak manapság a bulikon.

Mélyrepülés: Az Állatkerti behatolás

Érzelmi mérce: A korosztálynak megfelelő érzelmek, 15 éven felül ajánlom.

Értékelés:

Nyereményjáték:

Roni egy pesti gimnáziumban tanul, ahol minden ugyanolyan, mint a többi gimiben: vannak menő klikkek, rockerek, punkok, stréberek, alternatív arcok és persze kedvelt és utált tanárok. A sulis téma nem újdonság, nagyon sokan vászonra vitték már ezt. Minden bloggernél találtok majd egy-egy film jelenetet, a rafflecopter dobozba pedig a film magyar címét várjuk.

Azok, akik az összes blogon megfejtik a filmeket és kitöltik hiánytalanul a Rafflecopter dobozt megnyerhetik a Zűrös társaság című könyvet elektronikus változatban. Figyelem! A Kiadó e-könyvben juttatja el a nyereményt a nyertesnek. A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A 4. állomás feladványa:

Cady Heron afrikai vidékeken nőtt fel zoológus szülei mellett, és 15 éves koráig csak hírből ismerte az iskolát. A család azonban visszatér Chicagóba, és Cady egy átlagos gimnáziumban találja magát, ahol hamar megtanulja az első leckét: semmit sem tud azokról a vad dolgokról, melyek az úgynevezett civilizációban - esetünkben egy középiskolában - előfordulnak.
Ami itt folyik, az valóságos pszichológiai hadviselés és intrikák sora, és mindezek élén Regina George áll, a legmenőbb és legrafináltabb csaj az iskolában.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

03.28. Könyvszeretet

03.29. Zakkant olvas

03.30. Deszy Könyvajánlója

03.31. Kelly & Lupi olvas

Decens Magazin Média, 2014
494 oldal
Besorolás: NA, disztópia

Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?

Az első rész függővége után nem volt kétséges, hogy a második részben sem fogunk unatkozni. Kicsit féltem, hogy a kb fél éves kihagyás után mennyire fogom tudni felvenni a szálat, de egy másodpercig sem éreztem azt, hogy elvesztem volna. Anno a barátaim kérdésére, miszerint ennyi könyv mellett hogyan emlékszem a szereplőkre, a sztoriszálra és minden egyébre, azt válaszoltam, hogy ha a könyv jó, akkor akár évek múlva is emlékezni fogok a szereplőkre és minden fontosabb momentumra. Ha a történet felejthető, akkor akár már egy hónap múlva is lesznek "fekete lyukak"és úgy kell visszalapoznom, visszakeresnem, hogy mi is történt.
Itt ilyen problémám nem volt, szinte azonnal fel tudtam venni a történet fonalát és lelkesen izgultam, kalandoztam és próbáltam lélekben is segíteni a hőseinknek.
Azt ismét el kell, hogy mondjam, hogy az írónő lebilincselően ír. Imádom a gyönyörűen megírt mondatait, amelyek képesek teljesen kikapcsolni és minden mondatából süt, hogy mennyire jólelkű lehet. Talán épp ezért csodálkozom azon, hogy pont disztópiát írt, mert ez valahogy túl kemény műfajnak tűnik hozzá. Persze a műfaj minden eleme ott van a regényben, ezzel semmi gond nincs, létezik elnyomás, negatív jövőkép, borzalmak, kegyetlenkedés, de a történetben fellelhető sok szerelmi szál számomra mind azt mutatja, hogy az írónő a lelke mélyén inkább romantikus író.

Dylan

Az első rész értékelésében azt írtam, hogy úgy éreztem, hogy a történet inkább a romantika felé hajlik, de ebben a részben már nem írok le ilyet. Ez egy akciódús, izgalomban bővelkedő történet, a romantika itt most picit háttérbe szorul, ami szerintem jót tesz a regénynek. Ez már jóval közelebb áll az általam ismert disztópiákhoz, annak minden véres, brutális részleteivel együtt. Persze azért romantikus részeknek sem voltuk híján, amelyek néha kellettek is, hogy a zordabb részeket kicsit enyhítsék és feloldozást nyújtsanak mind a szereplőknek, mind az olvasóknak.

A történet ismét több szálon halad, hiszen az előző rész végén hőseink eléggé távol sodródtak egymástól, de az írónő a legnagyobb örömömre ügyesen mozgatta a szálakat. Nehéz volt eldönteni, hogy melyik izgalmasabb és kikért izguljak jobban: Miáért és Russelért, akik Manipurában próbálták túlélni a fogságot és annak a következményeit vagy Dylanért és Liamért, akik elég kemény helyzetből próbáltak kijutni, bár a vadonbéli tapasztalatuk azért sokban segített nekik vagy pedig Stelláért, aki a testvére megmentésére sietve olyan borzalmakat él át, amelyeket senkinek sem kívánnék.

A szereplők közül még mindig Mia nagy kedvencem, de a fiúk közül Liamot letolta a dobogóról Russel, akit

Stella

miután jobban megismerünk, szerintem az olvasók nagy része szeretni fog. A srác nemcsak egy lángész, egy zseni, hanem mellette nagyon jó a humora és talpig férfi. Azzal, hogy Miával össze voltak "zárva" elég hosszú ideig, nagyon szoros baráti kapcsolatba kerültek. A barátit persze próbálom kihangsúlyozni, mert tényleg mind a ketten nagyon odafigyeltek arra, hogy semmi, még csak véletlenül se történjen köztük, de én mégis éreztem azt a bizonyos kémiát. Sőt, megkockáztatom, hogy jobb párosnak tűntek, mint Mia és Liam, bár ez abból is adódhat, hogy a fő szerelmespárunk a történet jó részében távol volt egymástól. Látom és érzem, hogy mindenkinek megvan a párja, akihez szerintem hűséges lesz a történet végéig, túl nagy csavart nem érzek ilyen téren (amit nagyon sajnálok, mert szeretem a meghökkentő fordulatokat főleg a szerelmi szálakban), de én most sokkal szívesebben látnám Miát és Russelt együtt, mint külön.

De hiába Mia, Russel és Liam, úgy éreztem, hogy ez a könyv inkább Stella és Dylan könyve. Imádtam a párosukat, ahogy sok félreértés, borzalom és tragédia után lassan alakul köztük valami. Dylan eddig nem volt több számomra, mint Liam jó haverja, az ügyes vadász, de ebben a részben jóval többet kapunk belőle. Egy melegszívű, megértő és türelmes férfi, akiért szerintem sokan sóhajtoznánk:). (és akkor a kinézetéről még nem is beszéltem:).

Max

Új szereplőként ismerhettük Dylan nagymamáját, Ria mamát, aki egy személyben nagyi, boszorkány, vajákos asszony és a környező állatok védelmezője. És az ÁLLATOK! Aki ismer, az tudja, hogy mennyire vonzódom a farkasokhoz és a történetben szerepet kaptak ők is! De persze csak mellékszerepet, hiszen a főszerep egy fiatal hiúzé lett, Maxé, "akinek" imádtam minden jelenetét. Az írónőnek pedig egy hatalmas pirospont jár, hogy utánanézett, hogy mit kell tudni egy ilyen vadmacskáról és megpróbálta minél élethűbben megjeleníteni.

A történet vége pedig? Ez most nem olyan "körömlerágós" függővég, mint az első rész vége, de sok kérdés nyitott maradt, amire csak a harmadik rész hozhat választ. Ráadásul van egy szereplőnk, aki a történet elején elszakad a főszereplőktől és valószínűleg tartom, hogy neki még fontos szerepe lesz az elkövetkezőkben. (Ciki vagy nem, nekem nem hiányzott az egész történet alatt, annyira lekötöttek a többiek, de így az utolsó mondatokkal újra eszembe juttatta az írónő, hogy "hé, van még valaki, akiről nem tudunk semmit és érdemes odafigyelni rá":).

Összességében ez a rész is elvarázsolt és csak úgy faltam az oldalakat. Egyetlen

Mutáns

dolgot tudnék felhozni hibának, ha ezt annak lehet egyáltalán nevezni. Mégpedig azt, hogy a legtöbb esetben a menekülés nagyon "egyszerűen" ment. Megpróbálom spoilermentesen elmagyarázni: adott egy szituáció, ami elég kilátástalannak tűnik, a konfliktus fokozódik, majd ehhez képest számomra túl egyszerűen jutottak ki belőle a szereplők. Egy ilyen volumenű könyvnél, egy ilyen zord világnál, én egy picit több bonyoldalmat, több küzdelmet vártam volna el.

Ettől függetlenül a könyvet lelkesen ajánlom olvasásra, de mindenképpen 16 éven felülieknek, hiszen a regény világa eléggé kemény és tele van brutalitással. Míg az első részt inkább a lányoknak ajánlottam volna, az erős romantikus szál miatt, ezt a részt szerintem már a fiúk is élvezni fogják a sok akciójelenet miatt.

Borító: Ez tipikusan annak a példája, hogyan lehet valami egyszerű, de mégis ízlésesen szép. Nagyon szép és tökéletesen illik az első részhez.

Kedvenc karakter: Russel, Mia, Dylan, Ria mama és MAX!

Szárnyalás: Stella és Max kapcsolata:), de ha komolyabb szeretnék lenni, akkor azt mondom, hogy még mindig az írásmód

Mélyrepülés: Ahogyan a nőkkel bánnak a manipurai férfiak...

Érzelmi mérce: szerelem, bánat, gyűlölet, megbánás, harag, nagyon-nagyon sokféle érzelemmel találkozhatunk a regényben.

Értékelés:

A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jessie Burton, angol író-színésznő első regénye, A babaház úrnője. A fiatal írónő első könyvéért több díjat is kapott, továbbá 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a műve - többek között magyarul is.

2015. április 4.-től a Blogturné Klub öt bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson az extrák fül alatt további információval, érdekességekkel találkozhattok A babaház úrnőjével kapcsolatosan. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, a helyszínről, és szereplőkről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Libri - JAK, 2015

496 oldal

Fordította: Farkas Krisztina

Goodreads: 3,58

Besorolás: történelmi fikció

Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.

Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.

Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.

Jessie Burton 1982-ben született. Első regénye, A babaház úrnője 2014-ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a regény. A szerző jelenleg második művén dolgozik.

Hollandia a 17. században élte az aranykorát. Ekkor vált nagyhatalommá, a Holland Kelet-indiai és a Nyugat-indiai Társaság hajói felfedezték Ausztráliát, a Csendes-óceán szigetvilágát és Hollandia az újkori Európa leggazdagabb kereskedővárosa lett.
Johannes Brandt az egyike a nagyon gazdag kereskedőknek. Családi nyomásra nősülésre adja a fejét és egy fiatal vidéki lányt, a tizennyolc éves Petronella Oortmant választja és veszi feleségül. Petronella hatalmas reményekkel, izgalommal vegyes félelemmel érkezik meg az új családjához, hisz az eddigi "gondtalan"életét félretéve mostantól feleségként kell helyt állnia egy számára teljesen ismeretlen világban. Megérkezve azonban csalódva veszi tudomásul, hogy a férje nincs otthon, úton van, így a lány kénytelen egyedül szembenéznie az ismeretlennel. A házat eddig Johannes húga, Marin uralta, aki nem szívesen adja át ezt a státuszát a tapasztalatlan, fiatal lánynak.
Petronella nem túl boldog az új életében, egészen addig, ameddig egy gyönyörű babaházat nem kap a férjétől, a házuk pontos mását. Az ifjú feleség pedig úgy dönt, hogy berendezi, így egy miniatűrkészítőt bíz meg a berendezési tárgyak elkészítésével. A miniatűrkészítő pontosan teljesíti a kéréseket, de minden rendeléséhez váratlan ajándékokat és rejtélyes üzeneteket küld...Ráadásul a pluszban küldött ajándékok túlságosan személyesek, arról árulkodnak, hogy a készítője nagyon jól ismeri ezeket az embereket. Petronella így nyomozásba kezd, hogy ki áll a miniatűrkészítő mögött és mi a célja. Természetesen a ház is rejteget olyan titkokat, amelyek csak arra várnak, hogy a lány megfejtse azokat.

Petronella

A történet engem sok aspektusában a Manderley-ház asszonyára emlékeztetett, csak annyi különbséggel, hogy ott Joan és Maxim között hatalmas szerelem dúlt, itt pedig Petronella nem szerelemből házasodott. Marin pedig eleinte a kemény, rosszindulatú viselkedésével nagyon hasonlít mrs. Danversre.
Természetesen a két történet két külön korszakban játszódik és amíg Joan és Maxim megtehették azt, hogy szerelemből házasodnak, addig Petronella és Johannes korában ez szinte luxusnak számított. Abban a korban inkább a vagyon, a kinézet, a háttér volt fontos, a szerelem pedig "majd megjön" - volt az akkori asszonyok hozzáállása a dolgokhoz. Petronella pedig vágyja ezt a szerelmet, eleinte izgatottan, félve - hiszen a testi szerelemről az akkori fiatal lányok vajmi kevés felvilágosítást kaptak a házasság előtt, később pedig elkeseredetten küzdve érte, mert tudja, hogy mi a "kötelessége". Nagy élvezettel olvastam Petronella fejlődéséről, ahogy a fiatal, tapasztalatlan, határozatlan lányból egy biztoskezű, okos, határozott asszony válik. De az élete nem volt irigylésre méltó, ahogy abban az időben az asszonyoké úgy általában nem volt az. Ahogy az akkori nőknek, úgy Petronellának is nagyon rövid idő alatt kellett felnőnie, beletanulnia a kereskedésbe, megtanulni a társadalom intrikáit kezelni és együtt élni velük. Abban a korszakban egy nő vagy megtanulta mindezeket és akkor tényleg a ház úrnője lehetett - sőt, még a férjét is befolyásolhatta bizonyos döntésekben, vagy elbukott és szenvedett és tűrt az élete végéig. Főhősnőnk nem adja fel és küzd, amíg csak lehet.

Az írónő pedig nagyon realisztikusan írta le ezt a világot, mind a helyszíneket, mind a szereplőket. Szó szerint

Marin

magam előtt láttam ezt a sötét, csendes, de mérhetetlenül gazdag házat. Együtt féltem a fiatal lánnyal, aki a vidék jó levegőjéről bekerült ebbe a zárt, rideg világba, ahol, bár névlegesen ő a ház úrnője, de gyakorlatilag még szinte a szolgáló is megmondja neki, hogy mit csináljon. De ahogy halad a történet előre, ahogy erősödik a lány, úgy változik ez a kapcsolat, a szereplők pedig egyre inkább megnyílnak a lány előtt és sorra "hullanak ki a csontvázak a szekrényből".

Petronellát kedveltem nagyon. De mégis, valahogy úgy éreztem, hogy a történet főszereplője Marin. Ő az, akit szerintem az elején mindenki utálni fog, mert keménykezű, a nagy gazdagságuk mellett is rettentő puritán asszony, de mennyi titkot rejteget! Annyi fordulat történik vele kapcsolatban, hogy egy idő után az ő története sokkal jobban érdekelt, mint Petronelláé vagy mint az, hogy mi vagy ki áll a rejtélyes miniatűrkészítő mögött.

Jessie Burton pedig a társadalomról is nagyon jó kritikát alkot: láthatjuk az akkori emberek irigységét a másikra, a butaságot, az előítéleteket, a rosszindulatot és a féltékenységet. Igen, ezek a tulajdonságok a mai kor emberében is ugyanígy megvannak, csak azzal a különbséggel, hogy ott a felsoroltak, abban az időszakban, bármikor, bárkinek a halálát eredményezhették.

És a történet vége? Nem mondanám, hogy számomra megnyugtató véget kaptam, bár az akkori korhoz talán egy ilyen befejezés illik a legjobban.

Összességében egy nagyon jól megírt, kicsit misztikus, lebilincselő regényt olvashattam egy érdekes, de olyan korszakról, amelyről szívesen olvasnék még többet, de nem kifejezetten szerettem volna élni benne. Főleg nem nőként.
Egy jótanács: érdemes az első fejezetet újra elolvasni, miután befejeztétek a regényt!

Borító: Látványos, érdekes, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Petronella, Cornelia, Otto és Marin

Szárnyalás: A babaház! Legszívesebben most elutaznék Amszterdamba és megnézném az eredetit!

Mélyrepülés: az emberi tudatlanság és a rosszindulat

Érzelmi mérce: Aprócska szerelmi szál, irigység, harag, bánat, bosszú - érzelmek egész garmadája vonul át a regényen.

Értékelés:

Blogturné extra - Petronella Oortman babaháza

Az írónő először 8 éves korában járt Bethnal Greenben egy kiállításon, amely babaházakat mutatott be. A kis Jessie-t teljesen elbűvölték a varázslatos aprócska házak és ezt az élményt soha nem felejtette el. Ez egyszer ő volt az óriás, az apró babákhoz és berendezésekhez képest, a gyermeki képzeletével pedig hamar el tudta képzelni, hogy milyen élet folyhatott ezekben az apró szobákban.
Egészen 27 éves koráig azonban nem sokat foglalkozott ezzel az emlékkel, egészen addig, ameddig meg nem látogatta az amszterdami Rijksmuseumot, ahol ismét találkozott a babaházakkal és Petronella Oortman 1686-ban épült, tökéletes arányokkal rendelkező gyönyörű babaháza annyira elvarázsolta, hogy végül ez ihlette meg A babaház úrnője című regényének megírására is.
De ki volt ez a Petronella Oortman?
A hölgy egy nagyon gazdag özvegy volt, aki Johannes Brandt selyemkereskedőhöz ment feleségül és mint a legtöbb nagyon gazdag nő akkoriban, ő is kapott egy babaházat a férjétől, amelyet 1686 és 1710 között ő maga rendezett be nagyon drága anyagokkal.
Amszterdam aranykorában a gazdag feleségek gyakran készíttettek a házukra megszólalásig hasonló babaházakat, melyek némelyikének az értéke gyakran hasonló volt egy valódi ház árához.
Sajnos Oortmanék házának pontos helye mára már nem ismert, így nehéz ténylegesen összehasonlítani a babaházat és a valódi házat, de az biztos, hogy nagyon aprólékosan és élethűen lett berendezve a ház, hű képet mutatva egy akkori ház belsejéről.
Petronella halála után a babaházat a lánya, Hendrina kapta meg, majd pedig Janhoz - Hendrina bátyjához került. Hendrina állítása szerint a házra több, mint 30.000 holland forintot költött az édesanyja, ami akkoriban egy csatornaparti ház ára volt.
A valóságban azonban ennél jóval kevesebbet ért a babaház, csupán 1.700 holland forintra értékelték fel.
1821-ben az állam vásárolta meg a babaházat, és 1875-ben került a Rijskmúzeumba, ahol azóta is látható.

Jacob Appel festménye

És mit lehet tudni a babaházról?
Fából készült, a mérete 255 cm magas, 190 cm széles és 78 cm mély és 9 szobát mutat be. A korához képest nagyon jó állapotban maradt fenn, bár a benne szereplő babák nagy része sajnos hiányzik.
1710-ben Jacob Appel lefestette a babaházat, ahol jól látszik, hogy figurák is voltak benne - mára ebből csak egy gyermekbaba maradt fenn. Ugyanúgy eltűntek a gyerekruhák is, amelyek még egy 1950-ben készült fotón is láthatóak.
A babaház ahogy fentebb is írtam, nagyon realitiszkus, az arányok pontosak és a mind eredeti anyagokból készültek.

Forrás: Wikipedia , Rijksmuseum , Independent

Nyereményjáték:

„A helyi mondák szerint két norvég halász és egy kutya hajótörést szenvedett a Flevo-meernek (a későbbi Zuiderzeenek) azon a részén, ahol az Amstel folyó vize az IJen keresztül a tengerbe ömlik. Ott menedéket leltek, nemsokára családjukat is idehozták és egy települést alapítottak és így ők lettek a későbbi Amszterdam első lakói. Ez a hagyomány egy 15. századi rajzra vezethető vissza, amely egy koggét (középkori hajót) ábrázol két emberrel és egy kutyával, amelyen ugyan az emberek páncélba öltözöttek és a hajó tatján az akkori Amszterdam zászlaja lengedez. ”

Jessie Burton angol írónő a manapság divatos angol/amerikai helyszínekkel ellentétben Hollandiába, azon belül pedig Amszterdamba kalauzol bennünket. De tulajdonképpen miért is jelentős Amszterdam, hogyan emelkedett fel, s bukott el, és hol tart ma? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a minden turnéállomáson jelen lévő játékok keretében. Gyertek, tartsatok velünk, hiszen nem csak érdekességeket tudhattok meg ezáltal, hanem ahogyan ez lenni szokott, nyerhettek is!

A feladatotok nem más, mint az állomásokon lévő szövegrészletekből hiányzó neveket (vagy helyeket, társaságok neveit, stb.) beírjátok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe, továbbá a facebookos oldalakat nem elegendő meglátogatni, a tetszik gombot is kéretik megnyomni!

Figyelem! A Kiadó csak Magyarország területére postáz, valamint a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy jelentkezzen az értesítő e-mailre, egyéb esetben új nyertest sorsolunk!

Petrus Plancius tudós kartográfussal folytatott tanácskozások után 1594-ben kilenc kereskedő megalakította a van Verre Társaságot, tengerentúli kereskedelem folytatására. Az első flották városi támogatással indultak el és Indiát tűzték ki úticélul.

Az első társaság megalakítását továbbiak követték, amelyek 1602-ben egybeolvadtak. A vállalkozás már indulásakor nagy gazdasági erőket tömörített és különleges jogokhoz jutott. Az ________________ privilégiumot kapott a Jóreménység-fokától keletre, valamint az úgynevezett Magellán-úton fekvő országokkal folytatandó kereskedelemre. Felhatalmazása kiterjedt arra is, hogy háborút indítson, egyezményeket írjon alá, településeket alapítson.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 4 - Kelly Lupi olvas

Április 6 - Tekla könyvei

Április 8 - Könyvszeretet

Április 10 - Always Love a Wild Book

Április 12 - Könyvgalaxis

A Könyvfesztiválra jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó egy régóta várt sorozatának az első része, a Mara Dyer eszmélése. Mi is izgatottan vártunk, és most turnéra indulunk Marával és Noahval, hogy velük együtt próbáljuk megfejteni életük nagy rejtélyeit. Március 31 és április 8 között kilenc állomásotok lesz, hogy kicsit megismerjétek Ti is a történetet, mielőtt a polcotokra kerülne, és nyereményjátékunk keretében 3 példányt nyerhettek is a regényből.

Könyvmolyképző Kiadó 2015.

456 oldal

Fordította: Komáromy Zsófia

Goodreads: 4,12

Besorolás: YA, paranormális

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem. Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

Számomra akkor kezdődött a szerelem Michelle Hodkin debütáló könyvével, amikor először megláttam a sorozat első kötetének animált megjelenési widgetjét. Mindez 2011 tavaszán történt, amikor felvettem a goodreads-es olvasandó listámra. A víz alatti fényképezést mindig is csodáltam, és ha könyvborítón találok ilyen képeket, a hatás azonnali: Vedd a kezedbe, olvasd el! A fotósorozat Heather Landis munkája.

Mara Dyer borítója misztikus, sötét hangulatú, éreztem, hogy ez a kisugárzás nem csak a hype-nak köszönhető. Mert hype az volt a könyv körül, szinte minden blogon beleütköztem, és csupa jókat olvashattam róla. A magyar kiadásra 4 évet kellett várni, nem mondom, hogy csendben és türelmesen, de végre itt a megjelenés!

Ki is tulajdonképpen Mara Dyer?
Egyedüli túlélője egy olyan balesetnek, amire egyáltalán nem emlékszik. Elveszítette a barátját és annak testvérét valamint a legjobb barátnőjét egy elhagyatott házban, ahova kíváncsiságból lopakodtak be, és amelynek egy része váratlanul rájuk omlott. Amikor Mara kezd visszaemlékezni néhány bevillanó képre, javulás helyett inkább még nagyobb káoszt érez a fejében.

Úgy döntenek a családdal, hogy Floridában kezdenek új életet, ahol Mara magániskolába kerül. Itt meg kell küzdenie az "új tanuló" státusszal, a beilleszkedéssel, mindezt úgy, hogy csak egyetlen szimpatikus évfolyamtársa akad Jamie személyében, vannak viszont szemétkedő csajok és irritáló seggfejek. Úgy tűnik ez utóbbiak közé tartozik Noah Shaw is, legalábbis elsőre. De a kutyákat ő is épp úgy szereti mint Mara, és ez a lánynak kapóra jön a bajban.

Szeretem azokat a könyveket, amelyek az elme valamilyen problémájával foglalkoznak. Az amnézia elég sokszor előfordul a regényekben, ahogy a PTSD is, aminek hatására gyakoriak a hallucinációk és a rémálmok. Mara emlékei lépésről lépésre térnek vissza, leginkább a rémálmai során, ilyenkor flashback jeleneteket olvashatunk a múltból. A feszültség csak úgy árad a történetből, egyrészt a thrillerbe illő események, fordulatok izgatnak halálra a jelenben, másrészt a rémálmok alatti visszaemlékezések borzolják az idegeket a múltból.

Michelle Hodkinról el sem hiszem, hogy debütáló szerző, és ez az első regénye. Az írásmódja nagyon tetszett, az izgalmas thriller elemeket szépen ellensúlyozta a romantikával. A párbeszédek szórakoztatóak, kifejezetten illettek a 16-18 éves korosztályhoz. Nem mellőzte a humort sem, bőven lehetett mosolyogni egy-egy beszóláson.
A karakterekkel kiemelkedően meg voltam elégedve. Valósak, reálisak, szerethetőek, az érzelmek, érzések nem hiányoznak a szereplőkből. Mara egy erős lány, aki képes megküzdeni a tébollyal, szerintem sokkal jobban veszi az akadályokat, mint ahogy elvárható lenne.

Noah = vadi új könyves álompasi a láthatáron! Azon kívül, hogy a szokásos rossz fiús kinézettől kezdve a helyes arcvonásokig mindene megvan, az első ami eszembe jut róla, az intelligencia. Végig tisztelettel kezeli a kapcsolatát Marával, imádnivaló ezért a tulajdonságáért. Nagyon szerettem a "pengeváltásaikat", mert abszolút egyenlő volt minden vitájuk, élvezetes szófordulatokkal. No és vele kapcsolatban is fel lehet készülni néhány velős fordulatra. Remekül oldotta meg az írónő a szerelmi szál alakulását, végre nem kell instalove-tól tartani, az érzések abban az ütemben alakulnak, ahogy annak történnie kell.

Jamie-t egy kicsit sztereotip figurának éreztem elsőre, de meg lehet nyugodni, a szarkazmusa egyedivé teszi őt. Tetszett, ahogy a szárnyai alá vette Marát.
Mara testvéreit meg kell még említenem, bátyja Daniel példamutatóan óvja őt, tisztelem az ilyen testvéri szeretetet, öccse Joseph jópofa mindentudó kissrác, aki azért nagyon is aggódik a nővéréért. Jó volt végre egy remek családról olvasni, akik odafigyelnek egymásra.

A történet vége hatalmas függővég, olyan, amitől leesik szegény olvasó álla és epedve várja a folytatást. Nagyon ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a borzongós történeteket remek karakterekkel, valódi szerelmi szállal.

Borító: Gyönyörű, a legszebbek közé tartozik nálam.

Kedvenc karakter: Mara, Noah, Jamie

Szárnyalás: A romantikus szál felépítése.

Mélyrepülés: A gyerekrablás.

Érzéki mérce: Az utóbbi idők egyik legszebben megírt romantikus jeleneteit kapjuk. Noah !

Értékelés:

Blogturné Extra:
Íme Mara Dyer történetéhez illő playlist, az írónő válogatása szerint:

Baby Did a Bad Bad Thing (Chris Isaak)
Mad World (Gary Jules)
New Slang (The Shins)
Crazy (Gnarles Barkley)
I Will Possess Your Heart (Death Cab for Cutie)
Hide and Seek (Imogen Heap)
Night Terror (Laura Marling)
Paper Bag (Fiona Apple)
Tymps (Sick in the Head) (Fiona Apple)
Put Your Lights On (Santana)
Lunchbox (Marilyn Manson)
Shadowboxer (Fiona Apple)
Someone to Save You (One Republic)
Demons (Guster)
Down in the Park (Marilyn Manson)
Burden in my Hand (Soundgarden)
Today (Joshua Radin)
Marching Bands of Manhattan (Death Cab for Cutie)
Good Life (One Republic)
Back to Black (Amy Winehouse)
When the Lights Go Out (The Black Keys)
O Saya (A R Rahman & M.I.A.)
Closer (Kings of Leon)
Transatlanticism (Death Cab for Cutie)
Limp (Fiona Apple)
It's All In Your Mind (Beck)
What If You (Joshua Radin)
When the Night Comes (Dan Auerbach)
Hallelujah (Jeff Buckley)
Crosses (Jose Gonzalez)
I Was Broken (written by Marcus Foster, performed by Robert Pattinson)
Say Hello to Heaven (Temple of the Dog)
Killing for Love (Jose Gonzalez)
Criminal (Fiona Apple)
Fast As You Can (Fiona Apple)
Black Dog (Kelli Schaefer)

Nyereményjáték

A Mara Dyer eszmélése egy fontos jelenete a híres Everglades Nemzeti Parkban játszódik, ráadásul a park egy híres faja is nagy szerepet kap benne.

A blogturné minden állomásán egyet találtok a park nevezetes fajai közül. Egy képet is találtok róla, és a posztunkban további segítséget jelentenek a kiemelt betűk is, amelyeket helyes sorrendbe állítva kijön az állat vagy növény neve.
De ez még nem minden! Aki eltalálja, a kilenc állomás fajai közül melyik kap nagy szerepet a regényben, további eséllyel gazdagodik! Jó “vadászatot”!
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

03.31. – Media Addict
04.01. – Deszy Könyvajánlója
04.02. – Zakkant olvas
04.03. – Tekla Könyvei
04.04. – Always Love a Wild Book
04.05. – Kelly Lupi olvas
04.06. – MFKata gondolatai
04.07. – Könyvszeretet
04.08. – CB olvas

A Maxim kiadó jóvoltából megjelenik Jamie McGuire, Gyönyörű tévedés című könyve, ami a Gyönyörű sorscsapás című sorozatnak a mellék története. A Maddox testvérek sorozatban a többi testvér történetét ismerhetik meg az olvasók, ezúttal Trentonét.

Maxim Kiadó, 2015

362 oldal

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Goodreads:4,16

Besorolás: NA, realista, romantikus

A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.

Anno 2012-ben jelent meg nálunk Jamie McGuire első regénye, Gyönyörű sorscsapás címmel. A könyv a mai napig nagyon megosztja az olvasókat, a főhőst Travist, van aki isteníti, van, aki a pokolba kívánja, de egy biztos, senki nem tud elmenni mellette szó nélkül. Én most nem fogok egyik fél mellé sem állni, ez a poszt amúgy sem erről szól, de az biztos, hogy a regény befejezése után én is kíváncsi lettem a többi Maddox tesóra.

Trenton első körben éppolyan nagyszájú bajkeverőnek tűnik, mint Travis. Camival körülbelül egyezett is a véleményünk róla - ő volt a "nem rossz pasi, nagyon nem rossz, de inkább messziről nézegetjük" kategória. Aztán persze nem tudtam neki én sem ellenállni, az udvarlása - úristen, minden bevetett, amit csak lehetett, hogy Camit megszerezze - szó szerint teljesen levett a lábamról. Igen, ő sem volt jófiú, ezt többször is bebizonyította, sőt volt hisztis pasi is néha:), de mégis, ő volt az, akire sok nő vágyna. Határozott, tisztában van az értékeivel és úgy is viselkedik. Ő a tetovált rosszfiú, de persze, mint az ilyen regényhősök általában, úgy ő is a zord - de ettől függetlenül nagyon dögös - külseje mögé rejti a valódi énjét. Nekem ő még a legrosszabb pillanatában is ezerszer jobban bejött, mint Travis:). Imádtam, ahogy levette a lábáról Camit, főleg az első "randijuk" volt emlékezetes. A fiú tisztában volt, hogy a lány sose menne el vele sehová randizni, hisz a hírneve mindenhol megelőzi, így "piszkos" eszközöket vetett be annak érdekében, hogy Cami mégis kimozduljon vele. És elérte vele a célját? Persze, hogy igen:).

Cami már nem volt ennyire egyértelműen kedvenc. Szimpatikus volt, kedves, hol kellően sajnáltam, hol irigyeltem, de két dolog volt, amivel nem lopta be magát a szívembe. Az egyik a tetoválások. Ugye Trenton tetoválóművész és ahogy lassan melegednek össze Camival, úgy várható egyre inkább, hogy a "tetkó-szűz" lány feladja a fene nagy elhatározását, miszerint neki soha nem lesz tetoválása és enged a fiúnak. Ez eddig nem is lett volna gond, nekem is van tetoválásom és imádom:), de amiket és ahogy megengedett Trentonnak, az számomra több, mint furcsa volt - főleg első tetoválásoknak. Jó, itt a fiúra is haragudtam, mert kettőjük közül neki kellett volna az okosabbnak lennie és megmagyaráznia a lánynak, hogy mit is vállal be...
A másik pedig a szerelmi háromszög. Ugye ma már egy romantikus regény sem létezhet enélkül. Itt se ússzuk meg természetesen:). A felállás persze az egy lány két fiú, ami megszokott, hiszen az olvasók főleg lányok, akik titkos álmaikat élhetik így át, miszerint két jó pasi küzd értük:). Ami viszont kevésbé tetszett, az Cami határozatlansága - ez a szerelmi háromszöges történetekben legtöbbször probléma. Hiszen hogy is van az a híres mondás?
"Ha egyszerre két embert szeretsz válaszd a másodikat, mert ha igazán szeretted volna az elsőt, nem szerettél volna bele a másodikba."

Cami nem ismeri ezt a mondást, vagy ismeri, de nem meri/akarja alkalmazni. Ráadásul mindezt úgy, hogy az első pasival nem szakít / szakít, de csak lélekben / mégis megpróbálja újra / ááá, nem, nem megy ez így - és ez ment a végtelenségig, ezzel persze kellően és jogosan felbőszítve Trentont és hamis kétségek között hagyva a másik srácot.
Persze azért volt, amit nagyon szerettem Camiban, ez pedig a testvére iránti szeretete és odaadása. Képes volt a végletekig védelmezni és szembeszállni a családjával azért, hogy megmentse.

A szerelmi szálról pedig tettem már említést feljebb, de azért azt nem hagyhatom ki, hogy milyen kémia volt a két főhős között már az első találkozásuktól kezdve. Egyszerűen izzottak a lapok, amikor ezek kettesben voltak! Imádtam minden sorát, itt az írónő igazán jó munkát végzett:).

Ami viszont számomra először kicsit meghökkentő volt, az az, hogy a két történet - ez és Travisék története - egy időben zajlik. Először nem is értettem, hogy Travis miért hetyeg a bárban a két totál ismeretlen csajjal, amikor ő már Galamb párja. Aztán, ahogy haladtunk előre, úgy derült ki szépen lassan, hogy most úgy is végignézhetjük a "kicsit" zűrös szerelmes párunk kapcsolatának alakulását, ahogy a többiek is látták. Őszinte leszek. Számomra Travis kívülről nézve, úgy, hogy nem ismertem a gondolatait, hogy nem egy szerelmes nő szemével láttam, egy kicsit ijesztő volt:).

És a vége? Ott van a csattanó, ami nálam inkább megdöbbenést váltott ki, hogy "ennyi?" Ez volt az a nagy titok, ami T.J.-t, a másik fiút övezte? Én ezer más dologra gondoltam, miközben próbáltam rájönni, hogy mi is lehet T.J története, miért is ennyire titokzatos a srác...

Összességében a kis hibáitól eltekintve nagyon élveztem ezt a regényt és meg merem kockáztatni, hogy jobban tetszett, mint Travisék története. Trenton nagyon különleges srác, vele új kedvencet avattam, a szerelmi szál nagyon intenzív, a helyszínek nagyon élőek az ott dolgozókkal együtt - nem tudom, hogy hol szerettem volna szívesebben dolgozni, Cami munkahelyén, a Red Doorban vagy pedig Trentonékkal, a Könnyű Karcolásban.

A könyv a Maddox tesók rajongóinak kötelező!

Borító: Gyönyörű, nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: Trenton, Olive, Kody és a Könnyű Karcolás kis csapata

Szárnyalás: Trenton udvarlása

Mélyrepülés: Cami családja

Érzelmi mérce: Izzik a levegő a két főhősünk között!

Értékelés:

Nyereményjáték:

Trenton egy tetováló szalonban dolgozik és imádja a tetoválásokat. Ezúttal a ti feladatotok kitalálni melyik könyvben hangzanak el az idézetek. Egy valamiben egyezik a könyvek témája, az idézet egy-egy tetovált szereplőtől, szereplőről hangzik el. Elég a könyv címét is megírnotok.
Figyeljetek oda, mert sajnos nem tudtok javítani az elküldött megfejtéseken.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

"– Ez nem gyermekbántalmazás?
– Az lenne, ha gyerek lennél. Tizennyolc éves lettél, Luis. Férfi. Viselkedj is úgy!"

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 4 - Deszy könyvajánlója

Április 5 - Angelika blogja

Április 6 - Insane Life

Április 7 - Book Heaven

Április 8 - Kelly Lupi olvas

Április 9 - MFKata gondolatai

Április 10 - Kristina blogja

Április 11 - CBooks

Április 12 - Dreamworld

Április 13 - Tekla Könyvei

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is hamarosan megjelenik Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Ivan, a fogságban élő gorilla keserédes, ámde roppant tanulságos történetét, mely nem hiányozhat egyetlen állatszerető gyermek polcáról sem!

2015. április 7-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Maxim Könyvkiadó 2015.
286 oldal
Illusztrálta: Patricia Castelao
Fordította: Erdős Éva
Goodreads: 4,20
Besorolás: middle-grande

Iván egy ezüsthátú hím gorilla, aki Amerikában él egy nagy bevásárlóközpontban, ő az attrakció. Barátai Stella, az idősödő elefánt, Bob, a kóbor kutya, és az esti műszakban takarító kislánya. Iván napjait festéssel tölti, ám csendes napjaik megváltoznak, mikor Stella beteg lesz, és a tulajdonos beszerez egy kiselefántot, Rubyt.

Szeretem azokat a könyveket, amiket ha elolvasok, többnek érzem magam. Nem csak egy jó történettel leszek gazdagabb, hanem olyan maradandó élménnyel ajándékoz meg a szerző, amire évek múltán is emlékszem, amiket érdemes továbbmesélni a gyerekeimnek, ami megtanít valamire, észrevétlenül.

Iván az autópálya 8-as kijáratánál lévő Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem lakója, ahol egy üvegfallal (3 fala üveg, 1 dzsungelmintás beton) körülvett pár négyzetméternyi területen él. Stella korábban cirkuszban élő elefánt és Bob a környék szabad lelkű kóbor kutyája a barátai. Bob éjjelente beszökik Ivánhoz és a hasán alszik. Iván nem fogságban született, de egyre távolabbi emlék számára az igazi dzsungel és a többi gorilla. A magányát az embergyerek Júlia társasága enyhíti, a tőle kapott zsírkréta és papír segítségével alakítja ki saját művészetét, alkotásait gazdája némi pénzért eladja.

Iván tulajdonképpen nem lázadozik a sorsa ellen, inkább beletörődik, hogy ilyen az élete.

Amikor Stella egyre nehezebben hajtja végre a napi háromszori mutatványokat, Mack, a tulajdonos egy bébi elefánt, Ruby megvásárlásával kívánja fellendíteni az üzletet. Ivánban felelősségérzet támad Ruby iránt, akit nemrég szakítottak el a családjától. Amit nem tett meg eddig saját magáért, azt most Ruby védelmében megteszi, megpróbálja megvalósítani a tervét a kiszabadulásuk érdekében.

A szerző egy egészen rendkívüli hangot ad Ivánnak, aki a mesélője a történetnek. Az olvasó azonnal elfogadja és élvezi az írásmódot, mert hiteles, igazi, átélhető. Iván nem panaszkodik, nincsenek sirámai, ellenben van véleménye. Az írónő remek humorral és bölcsességgel ábrázolja Iván gondolatait, az olvasó azt veszi észre, mosolyog illetve komolyan elgondolkodik a szavain.

Iván hatalmas egyéniség, de mellette további kiemelkedő karakterekkel találkozhatunk. Bob, egy bohó, igazi szabadságvággyal rendelkező kutyus, aki azért melegségre vágyik. Stella egy igazi bölcs anyafigura, emlékszik minden egyes napra az életéből. Ő mesél a többieknek az állatkertről is, ahol az emberek méltóan bánnak az állatokkal. A kis Ruby minden rácsodálkozásával, ártatlanságával hozzájárult ahhoz, hogy Ivánból kihozza a védelmező ösztönét, és rávegye a cselekvésre.

A történet dinamikája nagyon jól igazodik a gyerekek tempójához. Egyszerűen imádni fogják olvasni, mert humoros is, drukkolni is lehet a könnyen szívünkbe zárt állatokért, és a vége is megfelelő módon lezárt.

Egy személyes megjegyzés. Jó pár éve már annak, amikor a római állatkertben tanúja voltam egy jelenetnek. Néhány fiatalember ingerelte a gorillákat a biztonságosnak vélt üvegfal külső oldalán. Mígnem az ezüsthátú gorilla egy jókorát csapott az üvegre, hogy az egész épület beleremegett. Nem hiszem, hogy azok az emberek valaha újra próbálkoznának hasonlóval. Miért kell ezt csinálni emberek?

Katherine Applegate 2013-ban megkapta ezért a művéért az egyik legrangosabb gyerekirodalmi díjat, a Newbery-t. Nem véletlenül. Ez a könyv egy üzenet, egy figyelemfelkeltő hang az állatok jogaiért. Olvassátok és fogadjátok meg.

Borító: Eredeti, nagyon aranyos.

Kedvenc karakter: Mindenki

Szárnyalás: Julia látogatása az állatkertben.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Nos, a zsebkendőket elő lehet készíteni, egy kis meghatottság garantált.

Értékelés:

Blogturné extra: Jelenetek a gorillák életéből

Játék:

“Egy ideig, amíg ifjú voltam, és bolondos, azt hittem, hogy én vagyok az utolsó gorilla a földön.”

Szerencsére nem Ivan, az egyetlen gorilla a Földön. Természetben és fogságban élő társai között akadnak világhírű egyedek is, akik különleges képességeikkel, tehetségükkel vagy éppen viselkedésükkel, nagy ismertségre tettek szert.

Mostani játékunk során pedig ők lesznek a főszereplők!

Az egyes állomásokon található adatok és leírások segítségével találjátok ki, melyik közismert gorilláról van szó, majd a nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ezt ismételjétek meg minden állomáson, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott három Ivan, az egyetlen c. könyv egy példányát, ugyanis csak az vesz részt a sorsoláson, aki mind az öt állomást teljesítette.Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:
04.07 Deszy könyvajánlója
04.09 Kelly Lupi olvas
04.11 Dreamworld
04.13 MFKata gondolatai
04.15 Media Addict

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Susan Ee: World After - Túlélők világa című regénye, az Angelfall sorozat várva várt második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Penryn és Raffe legújabb, izgalmakkal és fordulatokkal teli kalandját.

2015. április 6-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző Kiadó, 2015

??? oldal

Fordította: AncsaT

Goodreads: 4,28

Besorolás: YA, disztópia, poszt-apokaliptikus

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Az első részt aránylag későn olvastam, mert bár a blogger ismerőseim, akik turnéztak vele, meg akik simán csak olvasták, mind nagyon ajánlották, ráadásul imádom az angyalos történeteket; a disztópiákat, poszt-apokaliptikus történeteket pedig még inkább, de nem volt rá elég időm. Persze végül sikerült bepótolnom a lemaradásomat és elmondhatom, hogy alig tudtam letenni a könyvet, annyira beszippantott a világa, így amikor kiderült, hogy jön a folytatás, azonnal jelentkeztem, hogy igen, kérem, most rögtön! És ahogy megkaptuk a könyvet, mindent dobtam el a kezemből, hogy olvashassam.

Az írónő pedig bőven elérte az első rész színvonalát. Egy kellően sötét, izgalmas folytatást sikerült

megismernem, abszolút nem hozta a második részek "gyermekbetegségeit". Szerencsére Susan nem rontotta el a történetet feleslegesen beleerőltetett szerelmi szállal, esetleg szerelmi háromszöggel, hanem inkább a világra és az embereknek a világukért folytatott harcára összpontosított. Újabb részeket és borzalmakat ismerhettünk meg abból a világból, amelyet az angyalok szinte teljesen elpusztítottak. Megmutatta, hogy a túlélők, feladva az emberségüket mit meg nem képesek tenni azért, hogy életben maradjanak; elárulva a saját társaikat és az angyalok kezére adva őket.

A helyszín egy rövid kitérő után immáron San Francisco lett, illetve ami abból megmaradt; a körülmények pedig még keményebbek, mint amilyenek voltak. Sokkal közelebb kerülünk a "tűzhöz", pedig már az előző részben is betekintést nyerhettünk valamennyire, hogy mi is folyik az angyaloknál, de amit itt látunk, az még gyomorforgatóbb. Az angyalok pedig még mindig olyanok, mint az első részben, könyörtelenek, hatalomra vágyóak és az emberekre rabszolgaként, állatokként tekintenek. Élveztem, hogy kicsit többet megtudtunk végre a céljaikról, hogy miért is jöttek le a földre és hajtották igába az emberiséget.

És ebbe a pokolba érkezik meg Penryn, aki még mindig ugyanaz a tűzrőlpattant, vagány főhősnő, mint az előző részben. Egyszerűen imádtam az okos, bátor, mindig tettrekész lányt, aki nem fél szembeszállni a legnagyobbakkal sem a szeretteiért és az emberiségért. Pedig sok akadállyal néz szembe és a céljai néha elég lehetetlennek látszanak. Legfontosabb számára még mindig a kishúga, akit egyre nehezebb kiismerni, hogy mi is lett belőle... vagy ott van az őrűlt, elmebeteg anyja, akit nem egyszerű megvédeni? elkerülni? és akkor még nem is beszéltem Rafiról, aki ebben a részben picit hanyagolva lett - ezt már előre látom, hogy sokan hibának fogjátok felróni:) -, akiért Penryn szintén sok mindenre lenne képes. Kettőjük találkozására nagyon kíváncsivá voltam, hiszen akik olvasták az első részt, azok tudják, hogy mi is történt az Angelfall végén. Nem fogok spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy nekem így volt tökéletes.

Viszont előtérbe kerül egy új "szereplő", aki nagyon hamar a kedvencemmé vált: ez pedig Rafi kardja. Egy arkangyal kard, "aki" majdhogynem élő társként viselkedik a lánnyal, külön véleménye van mindenről, minden helyzetet elemez és saját akarattal dönt arról, hogy segít-e a lánynak vagy sem. Persze eleinte Penryn sem veszi komolyan, még nevet is viccből ad neki - Tündérmackó, ami természetesen megütközést kelt mindenkiben:)

– Bármely gyűjteménynek díszére válna ez a brutális kard, ami emberek gyilkolására és feldarabolására szolgál, és különleges módon, úgy tervezték meg, hogy a legrettenthetetlenebb ellenségeid térdre hulljanak, az asszonyaik pedig jajveszékelésbe kezdjenek már a látványától is, te pedig képes vagy úgy hívni, hogy… Tündérmackó???

Amit érdekességnek tartok, hogy a második rész olvasása után sem lettem Rafi-függő, mint ahogy sok barátnőm és ismerősöm. Izgalmas, érdekes karakter, szeretek róla olvasni és érdekel, hogy mi is történik vele, érzem, hogy milyen nagyhatalmú, de mint "pasiért" nem vagyok oda. Itt és most számomra a sztori érdekesebb és épp ebből látszik, hogy mennyire jó a regény, hogy anélkül is, hogy a férfi főhős miatt "kétlaponta" sóhajtoznék, letehetetlennek ítéltem a könyvet.

Fentebb már említettem a szerelmi szál hiányát. Talán rossz szó rá a "hiány", hiszen már az első rész óta tudjuk, hogy valami alakul Penryn és Rafi között, de a körülmények még nem engedik meg, hogy bárki is romantikázzon és ez így jó. Ez most a sorsdöntő csaták, veszteségek és harcok ideje, itt és most nincs idő romantikázásra. Persze azért a romantikus énem nagyon kíváncsi, hogy mi is fog kisülni ebből a kapcsolatból és nagyon remélem, hogy az utolsó részben mindez kiderül:).

A történet vége pedig számomra nem volt kifejezetten függővég, de mégis, maga a történet annyira izgalmas, annyira lebilincselő, hogy még függővég nélkül is sokat megadnék azért, ha azonnal olvashatnám a befejezést.

Összességében egyszerűen imádtam ezt a részt is és ha az írónő képes egy legalább ilyen szintű befejezést írni, akkor a sorozat bekerül az örök kedvenceim közé. A regényt nyugodtan merem ajánlani fiúknak és lányoknak is, mert a szerelmi szál (egyelőre még mindig) elenyésző benne, viszont a világfelépítés és a történet mérhetetlenül izgalmas.

Borító: Kifejező, nagyon tetszik

Kedvenc karakter: Penryn, Rafi, "Tündérmackó"

Szárnyalás: "Tündérmackó" képessége

Mélyrepülés: hogy mire használják az Alcatrazt...

Érzelmi mérce: a hangsúly itt nem a szerelmi szálon van, ennek a történetnek nem ez a fő szála. De sok borzalmas, véres rész van benne, kegyetlenkedés, gyilkosság, halál, így inkább 16 éven felülieknek ajánlanám.

Értékelés:

Nyereményjáték:

A történetben fontos szerep jut Raffe kardjának, ezért mostani játékunk során híres filmes, könyves és videojátékos kardokkal találkozhattok.
Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni az egyes állomásokon látható képek alapján az adott fegyver magyar nevét (amennyiben nincs, úgy természetesen az eredetit - ezt minden mezőnél jelezzük), és beírni azt a rafflecopter megfelelő sorába. A sorsoláson az vesz részt, aki mind a nyolc karddal megpróbálkozott!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 6 - Angelika blogja

Április 7 - MFKata gondolatai

Április 8 - Deszy könyvajánlója

Április 9 - Dreamworld

Április 10 - Kelly Lupi olvas

Április 11 - Always Love a Wild Book

Április 12 - Insane Life

Április 13 - Függővég

A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Clement, amerikai származású mexikói írónő több díjjal jutalmazott sikerkönyve, az Elveszett lányok országa. A megrázó történet Mexikóba kalauzolja el az olvasót, ahol európai szemmel felfoghatatlan titkokról hull le a lepel, s ízelítőt kaphatunk a helyi lányok, asszonyok életéből.

2015. április 8.-tól a Blogturné Klub négy bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson az extrák fül alatt további információval, érdekességekkel találkozhattok az Elveszett lányok országával kapcsolatosan. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, a helyszínekről, és szereplőkről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Libri, 2015

264 oldal

Fordította: Mesterházi Mónika

Goodreads: 3,98

Besorolás: realista

Mexikó déli részén, Guerrero állam dzsungel borította vidékein, ahol a mákföldeket, marihuánaültetvényeket és a lakosságot helikopterről permetezik gyomirtóval, minden lány „fiúnak születik” – nehogy elrabolják a drogbárók lelketlen pribékjei. Még biztosabb üregeket ásni, és oda rejtőzni, ha a távolban felzúgnak a luxusterepjárók… ám a legtöbbjük így is a kartellek fogságában végzi.

Ladydi, az Elveszett lányok országának tizenhat éves főszereplője „megússza”. Legalábbis túléli, és elmeséli, hogyan telt a veszélyes idő a hegyi faluban, ahonnan minden férfi elmenekült, hogy átszökve a határon, az Egyesült Államokba keressen magának elviselhető életet. Elmeséli, hogyan került ártatlanul Mexikóváros legnagyobb női börtönébe, és milyen sorsokat cipelnek az ott élő fiatal nők.

Jennifer Clement lehengerlő regényében a szépirodalom erejével mutatja meg, hogy a drogbárók uralta vadonban is létezik barátság, van szolidaritás, és hogy az emberi szeretet feltárhatja a remény útjait.

A nevem Ladydi Garcia Martínez, barna a bőröm, barna a szemem, és barna gyapjas hajam van, pont úgy nézek ki, mint bármelyik ismerősöm. Gyerekkoromban anyám fiúnak öltöztetett, és Boynak is nevezett.

Ha lány lennék, elrabolnának. Elég, ha a drogkereskedők meghallják, hogy van valahol egy csinos lány, már száguldanának is fel a földjeinkre egy fekete Cadillac Escalade-ban, és vinnék a lányt.

Soha senki nem jött vissza. Egyetlen lány sem, csak Paula. Ő egy évvel az után, hogy elvitték, visszajött. Egyetlen szót sem szólt arról, mi történt vele. Csak annyit hallottunk, hogy az anyja üvegből eteti, az ölébe ültette, és cumisüvegből etette. Hét fülbevalója volt, egymás után kapaszkodtak a bal füle peremén, kék-sárga-zöld kövek egyenes vonalban, és a csuklóján egy kígyózó tetoválás ezzel a felirattal: Kannibál Babája.

Láttad? Láttad Paula tetoválását?, kérdezte anyám. Ugye tudod, mit jelent?

Nem, nem tudtam, mit jelent. Akkor még nem.

Mexikó... mit is tud az átlagember róla? Leginkább a csípős ételek, tequila, kaktuszok és a varázslatos nyaralóhelyek, mint Acapulco és Cancun jut az eszünkbe róla. Igen Acapulco - megannyi luxus sorozat színhelye, rengetegen vágyunk oda. Az azonban már ritkábban jut el hozzánk, hogy Mexikóban sem mindenki a tengerparton nyaral, zenél vagy tacót eszik. A hírportálokon és egy-két akciófilmen keresztül néha arról is hallunk, hogy az emberek milyen szegénységben élnek és milyen elkeseredetten próbálnak átjutni az "ígéret földjére" az USA-ba és hogy a mexikói drogkartellek milyen kegyetlenkedéseket hajtanak végre.

Főhősnőnk családja is egy ilyen kisvárosban él, bár a család talán kicsit erős kifejezés, hiszen Ladydi az édesanyjával él együtt, az apjuk elment munkát vállalni az USA-ba, ahonnan eleinte néha, majd később egyáltalán nem tért haza. A kislány anyja ezzel a tudattal nem tud együtt élni, így az alkoholhoz menekül.

Chilpancingo

A történetünk pedig Guerrero államban játszódik, aminek szerves része Acapulco is. Nehéz elképzelni, hogy a 4-5 csillagos mindent igényt kielégítő luxusszállodáktól csupán párszáz kilométerre olyan városok találhatóak, ahol az emberek a napi életbenmaradásukért küzdenek. Ezekben a városokban szinte csak asszonyok élnek a gyerekeikkel, hiszen a férfiak vagy a kartelleknek vagy az idegenforgalomban dolgoznak, vagy átszökve az Államokba, ott vállalnak munkát és gyakran elfelejtik az otthon maradottakat...
A történetünk Ladydi sorsát követi nyomon, illetve két barátnőjén keresztül picit szélesebb körben is megismerhetjük az őt körülvevő világot. Az egyik barátnő Paula, szerencsétlenségére gyönyörű kislánnyá cseperedik és hiába csúfítja el az anyja, a híre így is messze földre eljut, el is jönnek érte és elrabolják. A másik kislány Maria, aki nyúlszájjal születik, akinek így a tragédiája egyben a szerencséje is, mert ilyen formán nem kelendő és nem kell attól félni, hogy elrabolják.
Az asszonyok ahogy tudják, úgy rejtegetik a gyerekeket, szinte minden házhoz, lakáshoz tartozik egy-egy rejtekhely, vagy magába az épületbe rejtve, vagy a földbe ásva és ha meghallják a terepjárók vagy a helikopterek hangját, a gyerekek automatikusan menekülnek ide. Emellett el is csúfítják a kislányokat, bekenik őket mocsokkal, levágják a hajukat, "fiúsítják"őket, hátha akkor nem veszik észre őket...
Persze a kegyetlenkedések mellett a környezet sem ideális. Tarantulák, skorpiók, kígyók, a szárazság, a hőség is mind az itt lakók ellen dolgozik. És a katonaság és a rendőrség is, hiszen a közeli mákfarmok miatt, időről-időre mérgező anyagokkal permeteznek, hogy a termést elpusztítsák, de közben azt nem nézve, hogy emberek is áldozatul eshetnek a mérgeknek.

Egyszerűen elképzelhetetlen a számunkra, hogy ilyen körülmények között is lehet élni, sőt családot vállalni. De ezek az asszonyok mégis megteszik.

Az írónő pedig mindezt fájó részletességgel meséli el a főhősnő, Ladydi szemszögéből. Ugyanúgy rettegtem, féltem a kislánnyal, izgultam, hogy a barátnője túlélje az elrablást és előkerüljön és reménykedtem abban, hogy Ladydi-nek talán jobb lesz. Persze ez a remény hamar elhal, hiszen innen nincs kitörés. És ez egyszerűen elkeserítő. Továbbtanulni nincs pénz, bejutni valami jó állásra szerencse dolga. Egyedül Paulának lett volna lehetősége arra, hogy a szépsége miatt esetleg kikerüljön innen, modell vagy színésznő legyen és jobb élete lehessen, de ezt azon a napon törték derékba, amikor elrabolják. A lány végül előkerül (ez nem spoiler, a fülszövegben is benne van), de olyan állapotban, hogy így már sose fog teljes életet élni. És neki még aránylag szerencséje volt. Mert legalább él.

Jennifer a saját weboldalán részletesen leírja, hogy több, mint 10 éven át beszélgetett, hallgatott meg asszonyokat, akik nap, mint nap ilyen környezetben élnek és szenvedik el a kegyetlenkedéseket. Ezek a nők számomra több, mint erősek, ezek a nők számomra hősök. Ladydi és az édesanyja is közéjük tartoznak. Hiszen Ladydi anyja, bár összetörve, de mégis megpróbálja megóvni a lányát, még akkor is, amikor nagy távolságban van tőle, és bár nem túl szívderítően, de próbálja felkészíteni, hogy mi is vár rá az életben. Ladydi (aki Diana hercegnő után kapta a nevét) pedig képes mindenhez alkalmazkodni, legyen az a nyomorúságos szülővárosa, egy luxus ház vagy egy börtön. Olyan világban nő fel, ami tele van veszéllyel, ahol az emberi élet nem számít, ahol már meg sem ütköznek azon, ha egy hullát találnak az úton, mégis képes mindent túlélni és a kitartása csodálatra méltó.

Összességében egy nagyon megrázó regényt olvashattam, ami bár kitalált történet, de mivel a történet egyes részeit a való életből merítette az írónő, így el tudom képzelni, hogy ez a valóságban is ugyanígy megtörténik. A száraz, minden szépirodalmi megfogalmazástól mentes előadásmód pedig még inkább tényszerűvé és hihetővé teszi az egész történetet.

Ezt a könyvet elolvasva, napokon át azon gondolkodtam, hogy mennyire fontosak és komolyak a saját problémáim, amikor emberek nálunk ezerszer rosszabb körülmények között is élnek és túlélnek. A válaszom persze meglett a sokáig feltett kérdéseimre és azóta picit másképp próbálok hozzáállni a dolgokhoz.

A könyvet mindenkinek ajánlanám elolvasásra, de szigorúan 16 éven felül.

Borító: Egyszerű, szép és kifejező

Kedvenc karakter:Ladydi

Szárnyalás: az a falatnyi boldogság, ami neki is megadatott

Mélyrepülés: mondhatni azt, hogy az egész történet. Hogy ilyen még megtörténhet a mai világban...

Érzelmi mérce: nagyon picike szerelmi szál van a történetben, de inkább a megdöbbenés az, ami az egész történetet átjárja. Hogy ilyen létezhet...

Értékelés:

Blogturné extra - borítók
Egy csokorral összegyűjtöttem nektek, hogy milyen borítókkal jelent meg az Elveszett lányok országa más országokban:

Nyereményjáték:

Az Elveszett lányok országa Mexikóban játszódik, egy olyan országban, amely a magyar turisták szemében nem igazán közkedvelt, így sokunk nem is igazán ismeri az országot. Maga a regény pedig az állam sötét oldalát mutatja be, így egyáltalán nem csinál kedvet az utazáshoz. Ám ahol van árnyék, ott van napsütés is, így mi a blogturné keretein belül szeretnénk az olvasóinknak a Dél-amerikai ország nevezetességeit, szépségeit is megmutatni a nyereményjátékhoz kapcsolódó feladatok által.

A teendőtök pedig nem más, mint hogy az állomásokon található képek alapján kitaláljátok, melyik nevezetességre vagy helyszínre gondoltunk. Aki az összes állomás megfejtését helyesen írja be a Rafflecopter megfelelő mezőibe, megnyerheti a Libri Kiadó által felajánlott kettő darab könyv egyikét!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén postáz, illetve a nyertesnek az értesítő e-mail megérkezése után 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, egyéb esetben új nyertest sorsolunk!

A Kolombuszt megelőző időkben Közép-Amerika legnagyobb városa volt. Nevének jelentése "az istenek születési helye" vagy másképp fordítva "azoknak az otthona, akik az istenek útját birtokolják". Ezeket a neveket a város elnéptelenedése után az aztékok adták, az eredeti neve ismeretlen.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 8 - Tekla Könyvei

Április 10 - Zakkant olvas

Április 12 - Kelly Lupi olvas

Április 13 - Media Addict

Könyvfesztiválra érkezik a Kolibri Kiadó Doboztrollok sorozatának harmadik része. Alan Snow ezúttal is remek rajzokkal kiegészítve meséli tovább Sajthida lakóinak történetét. Tartsatok velünk A Jó a Rossz és a Sajt három állomásos blogturnéján, fejtsétek meg a rejtvényt és esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott 3 példány egyikét. Fel Sajthidára!

Kolibri Kiadó 2015.
208 oldal
Fordította: Pék Zoltán
Goodreads: 4,55
Besorolás: middle-grande

Nagy a baj Sajthidán! A föld fölött és a föld alatt egyaránt. Veszélyben a doboztrollok és a káposztafejek élőhelye is. Ráadásul a gaz Suvasznak újabb rettenetes tervei vannak, hogy még több keserűséget okozzon Sajthida lakóinak…

Arthurék képesek túljárni az eszén? Megmentheti egy maroknyi csapat a várost?

Megrendelési LINK

Valóban nem kellett sokat várni a sorozat harmadik részére, napokon belül megjelenik Arthur történetének folytatása, amit sok olvasó türelmetlenül várt már, hiszen a sajtpalota börtönében várja kis hősünk a szabadulást.

Ezalatt a csapat többi tagja Alantvilágban töri a fejét, hogyan szabadítsák őt ki. Támad egy jónak tűnő ötletük, meg kell keresniük azt a feljárót, ami egyenesen a sajtpalotába vezet. Különválnak egymástól, hogy minél előbb megtalálják a titkos felvonót. Willbury-nek eszébe jut, hogy Arthur nagyapját is megkeressék, nem hagyhatják itt, a víz alá kerülő barlangokban. Arthur a babája segítségével kapcsolatba lép velük, és egy bonyolult, távirányítás elvén működő szerkezettel próbálnak segíteni neki, hogy megszerezhesse a börtön kulcsát. A kapcsolat idő előtt megszakad, így bizonytalanságban maradnak.

Sajnos közben Suvaszék sem tétlenkednek, mindenfelé csapdákat helyeznek el Alantvilágban, amibe gyanútlanul belesétál egytől egyig a különvált társaság. Álruhában, doboztrollnak öltözve, avagy teljes valójukban, de mindenki megkötözve találja magát a céhtagok fogságában.

Ahogy Marjorie elképedve látja, a találmányát megépítették, és egy hatalmas szörnyeteg létrehozásán dolgoznak Suvaszék. Kivonják az élőlényekből a méretüket, és átadják annak a lénynek, aki megfelelő méretre duzzadva segít nekik leigázni a várost.

Alan Snow ismét el tudott varázsolni ezzel a könyvével is, hiszen az olvasók által megszeretett, kedves szereplőkért újra nagyon lehet izgulni. Találkozhatunk különféle találmányokkal, eszközökkel, amik elkápráztatnak, de a nagy igénybevétel miatt tönkremennek, hogy a siker előtt egy perccel újra izgulhassunk tovább. Történt olyan esemény is, ami bizony az én felnőtt szívemet is megremegtette, hiszen néhányan áldozatul esnek az átalakításnak. Azt hiszem a legjobban a feltaláló hölgyért fognak aggódni az olvasók, ő elég nagy csávába kerül.

A szerző ötletét méltányolom a Suvaszék által megalkotott szörny kitalálásáért, nagyon jól szórakoztam rajta. Később pedig őszintén sajnáltam, azt hiszem itt volt egy pont, ahol nem értettem egyet a probléma megoldásának módjával.
Ez azonban nem von le az összképből jelentősen, ugyanis olyan finom humor lengi be a történetet, ami folyamatos mosolygásra késztet, szórakoztat, kikapcsol. Megvan benne az egész sorozaton átívelő klasszikus "jó a rossz elleni harc", ott van a család, a barátság és az összefogás fontossága. A remek fordításért ismételten köszönet Pék Zoltánnak.

Oh, és a vége poén. Hogyan hozzuk helyre a károkat? Kérem szépen, ezen a ponton lesz néhány olvasó, velem együtt, akik szívesen beszállnának a könyvbe, hogy részt vegyenek a munkálatokban.
Az egész sorozatot szívből ajánlom! Remélem találkozunk még Alan Snow további munkáival.

Borító: Eredeti, aranyos

Kedvenc karakter: Arthur, Willbury, Marjorie

Szárnyalás: A károk helyreállítása.

Mélyrepülés: A szörny végzete.

Érzelmi mérce: 9-99 éves korig nagyszerű szórakozás az egész sorozat.

Értékelés:

Játék:

Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az első két részt, és hozzánk hasonlóan várták A jó, a Rossz és a Sajt megjelenését.
Most tényleg nincs más dolgotok, mint kitölteni a Rafflecopter doboz megfelelő sorait. A három blogon csupán egy-egy kérdés vár rátok.Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni az értesítő e-mail-re. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
04.13 Kelly Lupi olvas
04.15 Dreamworld
04.17 Deszy könyvajánlója

A Maxim Kiadó a könyvfesztiválra jelenteti meg A Sötétség és Fény anyalai trilógia befejező részét Jamie McGuire tollából, mely Az éden címet viseli. Végre megtudhatjuk, hogyan végződik Nina és Jared küzdelme a Pokol követeivel. Tarts velünk a három állomásos blogturnénkon és a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyv egy példányát.

Maxim Kiadó 2015.
290 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 4,18
Besorolás: urban fantasy

Látta az elmondhatatlant. Ismeri a megismerhetetlent. És most harcba száll a legyőzhetetlen ellen. Nina Grey ahhoz megy feleségül, akihez nem lett volna szabad, olyan gyermeket hord a szíve alatt, akinek sosem szabadna megszületnie, és olyan háborút visel, amiben nem győzhet. Jared Ryel pedig, akinek újdonsült feleségét és meg nem született gyermekét kell megvédenie a Pokol dühétől, nem hibázhat. Miközben sürgeti az idő, hogy visszavigye Jeruzsálembe a varázskönyvet, újból felkeresi a Szent Anna templomot, és ráébred, hogy a válaszok mindvégig a szeme előtt voltak. Ninának és Jarednek egymásba kapaszkodva kell addig életben maradniuk, amíg a gyermekük megmenti őket és a világot.

Korrekt befejezést vártam a szerzőtől a sorozat utolsó részében, de legnagyobb meglepetésemre sokkal többet kaptam. A paranormális lények közül az angyalok és a démonok a kedvenceim, ez a sorozat is remek háttértörténettel rendelkezik, ezzel eddig sem volt gondom. Inkább picit lassúnak találtam az első két részt. Most azonban határozottan felpörögtek az események. A borító is sugallja, itt bizony egy új élet készülődik a világra, aki óriási veszélyben van. Természetes, hogy a szülei és minden támogatójuk az életüket is áldoznák a védelme érdekében. Megfelelően fel kell készülniük, hogy biztonságos helyen születhessen meg a bébi.

A szerző csodát művelt Nina karakterével. Először is sokkal nagyobb bizalmat éreztem Jared iránt, ami szerintem nagyrészt hiányzott belőle. Másodszor valóban fejlődni akart, megtanulni megvédeni magát és a gyermekét. Igazi felnőtt nő lett belőle pár hónap alatt. Egyszerűbben fogalmazva méltó párja lett Jarednek. Lehet ezt az anyaság számlájára is írni, mindenesetre örültem neki, hogy Nina szerethető, hiteles karakterré vált. Amit a végén a barlangban művelt, nos az ennek pont ellentmond, de a szülés körülményei enyhén szólva nem voltak ideálisak. Nyilván egy olyan olvasó, aki anya is egyben, fel tudja fogni, mi történik az emberben ilyenkor. Én sem vagyok büszke arra, amiket mondtam a vajúdásaim alatt.

Jared hozza az angyali formáját. A könyv elején az esküvő, Jared szavai... Aki eddig nem volt beleesve, az bele fog. (a továbbiakban pl. Babszemnek becézi a picit, imádtam érte)

De hagyjuk az álompárt, mert róluk már unalmas beszélni, inkább kerüljenek fókuszba a mellékszereplők. Claire és Ryan itt jobban előtérbe kerülnek, rengeteg aranyos, megmosolyogtató és aggasztó jelenetük van. Kibontakozott valami, ami ebben a részben be is érik. Nagyon bírtam őket!

Bex-ről nem lehet mást mondani, itt is imádnivaló, a 13 évesek minden bosszantóságával együtt. Nagyon jó harcos, és tetszett, ahogy Ninát edzette, ez a fiú a legszórakoztatóbb a történetben. Ahogy jobban belegondolok, szerintem a sorozat rajongói megérdemelnének vele egy spin-off sorozatot.

Nagy változáson ment át Lillian is, bár maximálisan nem tudtam megkedvelni. Kedvenc jelenetem volt az esküvőn Gabe megnyilvánulása felé. Borzongás, de jóleső.

A végső összecsapás nagyon intenzívre sikerült. Amolyan fejkapkodós, szívszorító módon. Valójában elégedett vagyok vele, ahogy a történet lezárásával is. Kerek egész lett ez a sorozat, megszerettem a mellékszereplőket is, nehéz búcsút mondani nekik. Ez volt Jamie McGuire első sorozata, és határozottan jó íróvá érett a végére, remélem még sokat olvashatok tőle.

Borító: Eredeti.

Kedvenc karakter: Nina, Jared, Claire, Bex

Szárnyalás: Az esküvő, a beleépített "álló" jelenettel.

Mélyrepülés: Nem nagyon tudtam a terhes Ninát elképzelni, ahogy verekszik.

Érzéki mérce: Attól, hogy túl vagyunk a szerelmi összeboronálódáson, voltak szívmelengető jelenetek ebben a részben is.

Értékelés:

Blogturné Extra: Milyenek lennének kilépve a könyv lapjairól? Forrás: Pinterest

Játék:

Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az eddigi részeket. Nem lesz nehéz a játék ezúttal sem, a bloggerek kedvenc sorozatbéli mellékszereplőjét kell kitalálnotok a kiemelt betűk helyes sorrendbe helyezésével. Kérjük a neveket a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be! Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:
04.16. Kelly & Lupi olvas
04.18. Dreamworld
04.20. Insane Life

A Maxim kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Wendy Higgins Angyali győzelem című regénye, mely az Angyali gonosz trilógia zárókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere bemutatja az Óriások és hercegek végső, epikus összecsapását.

2015. április 14-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Maxim Kiadó, 2015

392 oldal

Fordította: Béresi Csilla

Goodreads: 4,40

Besorolás: YA, paranormal

Eljött az idő a leszámolásra. A jóslat hamarosan beteljesedik, és bár egyre több szövetségese akad Annáéknak, de a fenyegetés is nő. A hercegek minden eszközt bevetnek, hogy megállítsák a lázadó óriásokat. És ahogy minden háború, ez is áldozatokkal jár.

A helyzet egyre kiélezettebb, a nyugtalanság és a félelem lassan mindenkit felőröl. Miközben Anna menteni próbálja szeretteit, maga válik a fő célponttá. Minden percről percre változik körülötte, és senkiben sem bízhat. Mikor a Bujaság hercege ellene küldi szerelmét, Kaidan Rowe-t, el kell döntenie, mennyit kockáztat.A sorozat legérzékibb és legpörgősebb kötete újra összegyűjti az óriásokat, hogy kivívják szabadságukat.

Befejezést nem könnyű írni. Bár ez így nem is helyes - JÓ befejezést nem könnyű írni. Igazából akkor nagy az elvárás, ha a sorozat előző részei nagyon jól sikerültek. Nincs ez másként az Angyali gonosz sorozattal sem, hiszen Wendy két nagyon jó résszel kényeztetett el bennünket, így joggal várhattam, hogy egy nagyon ütős, nagyon jó befejezést kapunk.
Hogy ezek után mennyire találkozott az elvárásom a valósággal? Hát lássuk.

A történet rögtön a második rész végén veszi fel a fonalat. Anna és Kaidan együtt vannak, de mégsem; kis csipet-csapatunk készülődik a nagy összecsapásra, de a tervezgetés nem egyszerű, hiszen a Suttogók figyelik minden lépésüket; és persze közben zajlik az élet amúgy is, hisz a társaság fiatalokból áll, így várható, hogy hamarosan jobban észreveszik egymást:).

A romantikus énem meg is kapott mindent, amit szeretett volna, mert szerelmi jelenetekben nem volt hiány. Bár Anna és Kaidan már az előző részben ugye "összejöttek", de itt tovább mélyült a kapcsolatuk, sőt új szintre lépett. Imádtam a kettőjük közös jeleneteit, látni, hogy Anna hogyan volt képes megszelidíteni a Bujaság hercegének örökké csajozós, csapodár, szívdöglesztő fiát. De az ő kapcsolatuk szinte háttérbe is szorult, annyira szorgos volt Ámor a kis nyilaival a többieknél is. Volt itt kavarodás rendesen, a végefelé már úgy tűnt, hogy Anna és Kaidan a "legegyszerűbb" páros:).

Az Óriás (Nephilim) csapat még mindig nagyon szeretnivaló. Mindegyik egy külön egyéniség és nyugodtan mondhatom, hogy mind közelebb került hozzám, kivétel nélkül. Velük együtt izgultam, féltem, könnyeztem, örültem, nagyon szurkoltam, hogy mind megkapja a boldog végkifejletet. Persze hazudnék, ha minden csodálatos és rózsaszínű lett volna, hiszen volt fájdalom, veszteség és bánat is bőven a történetben.

Viszont valahogy úgy éreztem, hogy a sok-sok romantika az akciójelenetek és a történet rovására ment. Persze, nagyon szerettem a szerelmi jeleneteket, a romantikus részeket, hisz Kaidanból ki ne szeretne többet, romantikusabbat kapni?:) De könyörgöm, itt egy nagy összecsapás készült! Természetesen azért kaptunk akciójeleneteket (csak nem eleget), Anna pedig teljesen felnőtt a feladatához, megmutatta, hogy az édes, ártatlan Anna már a múlté, egy jóval erősebb, keményebb, vagányabb énjét ismerhettünk meg ebben a részben.
Kaidan pedig... egy teljesen más oldalát mutatta meg, én pedig nem is tudom, hogy melyiket szerettem jobban. Valahol jó volt látni, hogy ő is révbe ért Anna mellett, másrészt viszont fura is volt nekem ez a "stílus" - és ez főleg az epilógusra értendő. Mert azt is kaptunk. Amit én általában nagyon szeretek, mert jó látni, hogy mi történik pár évvel később a szereplőkkel, de itt egy picit úgy éreztem, hogy túlzásokba estünk. Bár biztos vagyok benne, hogy a romantikusabb lelkületű olvasók imádni fogják ezt is.
A nagy összecsapás - a fentiek alapján várhatóan - sajnos számomra hatalmas csalódás lett. Értem én, hogy ez egy YA könyv, de a körülmények, az erős, szinte legyőzhetetlen ellenség nekem egy picit keményebb, véresebb, bonyolultabb összecsapást kívánt volna. Ez az egész valahogy túl egyszerű lett, erre kár volt ennyi könyvön át várni.

Összességében azért nem volt rossz a befejező kötet, de én többet vártam volna tőle. Az előző két rész nagyon magasra tette a mércét és nálam ezt a harmadik résznek nem sikerült elérnie. Ettől függetlenül tudom, hogy a történet rajongói imádni fogják, hiszen kapunk benne sok-sok Kaidant és az egész részt kevés akció, de annál több izgalom, romantika és érzelmi hullámvasút jellemzi.

Borító: Továbbra sem nyűgöz le. Anna most itt jól néz ki, de ha ez a fiú Kaidan, a Bujaság hercegének szívdöglesztő fia, akkor itt gondok vannak.. vagy az írónőnél vagy nálam:).

Kedvenc karakter: Kaidan

Szárnyalás: amikor Patti házában mind összejönnek a nagy összecsapás előtt

Mélyrepülés: az akció lecsökkentése a sok-sok-sok romantika javára...

Érzelmi mérce: szerelem, szerelem és szerelem... minden téren.. de persze bánat, fájdalom és veszteség is

Értékelés:

Blogturné extra - Blake - Kaidan interjú

Blake

Blake, az Irigység Hercegének a fia interjút készít Kaidannal, a Bujaság Hercegének fiával.

Blake: *összedörzsöli a két kezét* - Ó, igen. Ez jó lesz. Van néhány olyan kérdésem, amibe tuti belevörösödsz tesó.
Kaidan: * szkeptikusan néz rá* - Úgy ismersz engem, mint aki elvörösödik? Bármikor is?
Blake: Az akkor volt. De most teljesen kifordultál önmagadból, hogy van ez a romantikázás meg egyéb szarság Annával.
Kaidan: - Majd meglátjuk. *vigyorogva feldobja a lábait és összekulcsolja az ujjait a tarkóján* - No, mutasd, mid van. De jó legyen!
Blake: *megköszörüli a torkát és fontoskodva pakolgatja a papírokat* - Először kérném a teljes neved.
Kaidan: *elsápad és a homlokát ráncolja*
Blake: - Hahahaha! * mutat Kai arcára* - Teljesen elvörösödtél! Nyertem!
Kaidan: - Azt hittem, hogy a szexről fogsz kérdezni. Ez az interjú egy nagy szar.
Blake: * vigyorog* - Haver, válaszolj a kérdésre.
Kaidan: - Rendben… *összeszorított fogakkal* - Kaidan Demetrius Rowe
Blake: *hátradől és csapkodja a lábát* - Demetrius! Hahaha!
Kaidan: - Fogd be.
Blake: - Milyen démoni! A faterodnak valóban jó humora van.
Kaidan: - Következő kérdés, idióta.
Blake: - Oké, oké, morgó. Na, kezdjük egy könnyűvel. Hallom, hogy az emberek mindig “Kayden”-nek (Kéjden) ejtik a nevedet, és “e” betűvel írják, az “a” helyett. Áruld el… hogy mit érzel akkor, amikor rosszul mondják ki a neved?
Kaidan: * vállat von* - Őszintén? Nem érdekel. Néha megpróbálom kijavítani, olyan szavakat mondva, amik rímelnek rá - Kai, mint a Thai (táj), Chai (csáj), Fry (fráj), Pie (páj)...
Blake: - Nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg, hogy csupa ehető példát adsz.
Kaidan: - Pontosan. *kacsint* - És ne aggódj, pajti - mire teljesen meztelenek, tökéletesen ejtik ki. Újra és újra.

*A srácok összeütik az öklüket*

Kaidan

Blake: - Haver, ugye tudod, hogy ezt Anna is el fogja olvasni?
Kaidan: - Öööö, igen. De tudod mit? Talán törölhetnénk az utolsó választ.
Blake: - Kizárt, Cupido. Haha. És ne nézz rám ilyen szemekkel. Anna tudja, hogy többé már nem dolgozol. Most már jófiú vagy.
Kaidan: - Igen, az vagyok. Jófiú, jófiú, jófiú.
Blake: - De ha láthatott volna téged akció közben a régi szép időkben...
Kaidan: - Oké, elég.
Blake: - Hiányzik?
Kaidan: - A pokolba is, dehogy.
Blake: - Mi a kedvenc pózod?
Kaidan: - Ez olyan, mint egy könyvmolyt arra kérni, hogy válasszon kedvenc könyvet. Lehetetlen. Túl sok kíváló póz van.
Blake: - A fenébe. Azt hittem, hogy megfoglak ezzel a kérdéssel, de még csak meg se rezzentél.
Kaidan: - Szép próbálkozás.
Blake: - Rendben, akkor folytassuk. És mi van a kedvenc testrészeddel? Úgy értem, tudom a választ. Mindenki, aki ismer téged tudja erre a választ, de ezt meg kell örökítenünk írásban is. Hivatalosan, blablabla.
Kaidan: - A fenék, az elejétől a végéig.
Blake: - Igeen. Tudtam. Láttam, hogy úgy fókuszálsz rá egy jó fenékre, mint egy vadászpilóta, mielőtt célbalövi a rakétáját.

*Újra összecsapják az öklüket*

Blake: - Én magam a mellek szerelmese vagyok.
Kaidan: - Igen, tudom. Kicsit egyértelmű vagy, de ahelyett, hogy a munkára koncentrálnál, mint én, egy Goofy-vigyorú idiótává változol.
Blake: - Nem tehetek róla… Mellecskék! *kilógatja a nyelvét*
Kaidan: - A cickók brilliánsak, de csak harmadikként jönnek nálam a combok után. Várj, cickókat mondtam? Ki fogja olvasni ezt az interjút?
Blake: - Á, nem hiszem, hogy gond lesz. Elnézést mindenkitől, akit megsértett Kai mocskos szája. Talán be kellene fejeznünk a mellekről és fenekekről való témázást.
Kaidan: - A fenébe. Oké, gyerünk folytassuk. Következő kérdés.
Blake: - Nem megy. Voltak még kérdéseim, de most csak a mellekre és fenekekre tudok gondolni.
Kaidan: - Annyira illetlen vagy, Blake. Nem tudom, hogyan lehetünk így barátok.
Blake: - Ugye? *elgondolkodva megcsavarja a szemöldök piercingjét* - Hé, akarsz a hullámokon csapatni?
Kaidan: - Olyan figyelemzavaros vagy. És igen, menjünk.
Blake: - Zsír. Imádlak, haver.
Kaidan: - Nem engem szeretsz. Csak a Kaidan stílusomat imádod.
Blake: - Rendben, Snoop-Kai. Köszönöm az interjút. Megölelhetlek?
Kaidan: - Csak, ha megígéred, hogy megfoghatom a feneked.
Blake: * nevet*. - Haver. Senki nem mer majd közös interjút kérni tőlünk.
Kaidan: - Ez igaz. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez volt az első és utolsó interjúnk. De jól szórakoztunk. Na, gyerünk szörfözni.

Forrás

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során úgy döntöttünk, nem térünk el az Angyali gonosz sorozat turnéinak megszokott, keresztrejtvényes feladványaitól, így ezúttal is némi agytornára lesz szükségetek ahhoz, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott 3 darab Angyali leszámolás c. regény egyikét.
Méghozzá nem is akármilyen agytornára! Az egész sorozatot érintő kérdésekkel találkozhattok az egyes állomásokon. De pánikra semmi ok, ha emlékeitek kicsit megkoptak volna, a korábbi turnéinkon megtaláljátok a válaszok zömét.
10+1 kérdés nem állhat Kaidan és közétek!

Feladat:
1) Az állomásokon található kérdések megfejtését írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe.
2) Vízszintesen haladva töltsétek ki a keresztrejtvényt.
3) A keresztrejtvény főmegfejtését írjátok be a rafflecopter erre kijelölt sorába.
4) Csak az vesz részt a sorsoláson, aki mind a 10 kérdést, plusz a főmegfejtést is megcsinálja!
5) A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

5. Hogy hívják Anna édesapját?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 14 - Deszy könyvajánlója
Április 15 - MFKata gondolatai

Áprlis 17 - Insane Life
Április 18 - Kelly Lupi olvas
Április 19 - Angelika blogja
Április 20 - Always Love a Wild Book
Április 21 - CBooks
Április 22 - Függővég
Április 23 - Dreamworld
Április 24 - Könyvszeretet

Alice Hoffmanújra elvarázsolja a Maxim Kiadó olvasóit! A galambok őrizői után ismét egy nagy sikerű történet jelenik meg a kiadó gondozásában a Gyönyörű titkok múzeuma. Ezúttal a múlt század huszas éveibe visz a szerző, hogy egy New Yorkban játszódó szenvedélyes szerelemről meséljen a tőle megszokott misztikus, varázslatos hangon. Kövessétek a blogturné öt állomását, melynek során sok érdekesség derül ki a könyvvel kapcsolatban, és szokás szerint három nyereménykönyv is gazdára talál a kiadó jóvoltából.

Maxim Könyvkiadó 2015.
356 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 3,71
Besorolás: mágikus realizmus

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

Ez volt az első könyv, amit Alice Hoffmantól olvastam, de biztosan nem az utolsó. Valami misztikus, varázslatos történetre számítottam, az Átkozott boszorkák című film alapján, ami az egyik kedvenc filmem, és a szerző azonos című regényéből készült. Meg is volt benne a misztikum, és még sokkal több, ami miatt igazi kedvenccé vált a könyv.

Kezdeném azzal, hogy valójában nem a két főszereplő közötti szenvedélyes szerelem a fő cselekményszál a könyvben, hiszen ők elég soká találkoznak szemtől szemben, szóval aki romantikus regényre számít, azt el kell keserítenem. Viszont kap az olvasó egy csodálatos korrajzot a múlt század elejének New Yorkjáról, ahol a bevándorlók tömegei próbálnak gyökeret verni, letelepedni, munkához jutni. A társadalom az új világban is a pénzen alapszik, a gyárosok kizsákmányolják a munkásokat, rossz körülmények között dolgoztatják őket. A Triangle Shirtwaist Factory 1911-es tűzesete az egész világot megrendítette. 146 ember veszett oda, főképp emigráns, fiatal lányok, akik egymás kezét fogva ugrottak ki a kilencedik emeletről, ahonnan nem volt menekvés, az üzemcsarnok ugyanis rájuk volt zárva. Ez a tragédia szorosan kapcsolódik a történethez.

Két főszereplő élete nem is lehetne különbözőbb, Coralie Sardie apjával él a Gyönyörű titkok múzeumában, ahol mindenféle különleges élőlény került kiállításra, a ritka növényektől kezdve az egzotikus állatokig. De a fő szenzációt azok az emberi lények alkották, akik valamilyen a normálistól eltérő tulajdonsággal rendelkeznek. A tulajdonos fáradtságot nem kímélve járja az árvaházakat, kórházakat, cirkuszokat, hogy begyűjtse, szerződtesse ezeket az embereket. A saját lányát sem kíméli, Coralie pici kora óta félig a vízben él, remekül úszik, és mintegy sellőlány vesz részt apja kiállításán.

Gyakorlatilag el van zárva a világtól, a legközelebb a házvezetőnő áll hozzá, aki csecsemő kora óta neveli. Szigorú szabályok rendszerében él, szórakozást csak a könyvek nyújtanak, melyek közül a Jane Eyre a kedvence, megigézi a könyvbéli szerelem. Véletlenül látja meg a folyóparton Eddie-t, és onnantól kezdve valóságos személy felé irányul a szerelem, az őszinte emberi érzések iránti vágya.

Eddie, a fényképész - korábban Ezékiel Cohen, ortodox zsidó emigráns családból származik. Apjával megszakította a kapcsolatát, ifjú kora óta a saját lábán áll. Korábban sikeres felderítőként dolgozott egy nyomozó vállalkozónál a misztikus Mr. Hockman-nál, lelécelő férjeket, eltűnt gyerekeket segített előkeríteni. Már évek óta fotózással keresi a kenyerét, amikor a Triangle tűzesetben eltűnt lány apja kéri a segítségét, keresse meg a lányát, akit a föld nyelt el a tűz előtti órákban.

A történet ritmusa nagyon érdekes és egyedi, a fejezetek váltott szemszögből íródtak, először E/1 majd E/3 módban. Így betekintést nyerhetünk a két fiatal gondolataiba, a múltjukba, és a narrátor segítségével külső szemlélőként is láthatjuk az eseményeket.

Nagyon tetszett a regényben, hogy hiteles történelmi hátteret ad, a tűzesetek valóban megtörténtek, és a köréjük szőtt történet szereplői remekül felépített, többdimenziós karakterek. A szegénysorban élő emigránsok élete más könyvekből is ismert lehet, Alice Hoffman történetében inkább a szociopata professzor és a maga köré gyűjtött furcsaságok adják az egyediséget. Imádtam a szerző sötét, titokzatos hangját, az éjszakai jeleneteket a Hudson folyónál, még a mocsár és a sárgán villanó fények is gyönyörűséges leírást kaptak. Úgy éreztem az olvasás során, hogy minden részlet a helyén van, nem tudnék belekötni sem a dialógusokba, sem a karakterekbe. A fentieken kívül még felsorolni is nehéz, mennyi témát érint, társadalomkritikát, személyiségrajzokat, a vallás mélységeit, útkereséseket, hátborzongató, vad természeti képekkel, sokrétű, izgalmas karakterekkel, belecsempészve néhány csodálatos állatot is.

Engem rabul ejtett a szerző és ez a történet, igazi kincs, amit szívből ajánlok a felnőtt olvasóknak.

Borító: Nekem nagyon tetszik a borító. Meghökkentő, ütős.

Kedvenc karakter: Maureen, Farkasember

Szárnyalás: Imádtam az irodalmi utalásokat, különösen Jane Eyre-t.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A történetben több ponton is tragédiákkal találkozunk, amik szívbemarkolóak, én leginkább felnőtt olvasóknak ajánlom.

Értékelés:

Blogturné Extra:

Ilyen extrával még nem igazán találkozhatott a Blogtunék közönsége, ami csupán egy link. Ahova vezet, az a világon egyedülálló különlegességek múzeuma, Philadelphiában található. A Mütter múzeumról sosem hallottam volna, ha nem fűz hozzá személyes esemény. Barbi lányom az év első három hónapját az USA-ban töltötte, többek között ezt az intézményt is felkereste. Annyira félelmetes és rémisztő volt, hogy néhány percnél többet képtelen volt bent tölteni, ráadásul egyedül.

A linket tehát kizárólag erős idegzetűeknek ajánlom, akik képesek rémálmok nélkül megnézni a valóságos különlegességek múzeumát. http://muttermuseum.org/ képgyűjtemény a pinteresten: https://www.pinterest.com/search/pins/?rs=ac&len=2&q=mutter+museum&term_meta[]=mutter|autocomplete|1&term_meta[]=museum|autocomplete|1

Ha megtetszett, előrendelheted a képre kattintva 30% kedvezménnyel:

https://www.facebook.com/DreamValogatas/app_137541772984354

Játék

A történet nagyon fontos eleme a new yorki vidámpark. Ehhez kapcsolódik a játék is, minden blogon elrejtettünk egy-egy híres vidámpark nevét. Nincs más dolgotok, mint megfejteni és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postázza a nyereményt. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az általunk küldött értesítő levélre! Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:
04.15. Tekla Könyvei
04.17. Bibliotheca Fummie
04.19. Kelly&Lupi olvas
04.21. Dreamworld
04.23. MFKata gondolatai

Az Üvegtrónban már mint legendás orgyilkost ismerhettük meg Celaena Sardothient. De vajon hogy lett legendává? Mi tette legyőzhetetlenné? Milyen kalandokban vett részt, mielőtt a bányákba került, kik álltak hozzá közel és kik befolyásolták az életét?
Ezt mind megtudhatod, ha követed 5 állomásos Az orgyilkos pengéje turnénkat április 16-a és 24-e között. És ha ügyesek vagytok a játékunkban, még akár meg is nyerhetitek a könyvet!

Könyvmolyképző, 2015

??? oldal

Fordította: Hetesy Szilvia

Goodreads: 4,54

Besorolás: YA, fantasy

Celaena Sardothien Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa. Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, Arobynn Hamelnek, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik. Az akciódús előzmény-történetekben Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár… Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogy az Üvegtrón sorozat legendája hogyan kezdődött!

Őszinte leszek. Eleinte nem voltam elragadtatva a novelláskötettől. Úgy vélem, hogy sok esetben az írók csak a plusz bevétel reményében írnak kiegészítő novellákat, ezért csak tényleg akkor olvasom el őket, ha az alaptörténetet nagyon szerettem és reményeim szerinte hozzáad valami pluszt.

Ezt a novelláskötetet is sokáig kerülgettem, többször jelentkeztem a turnéra, többször visszamondtam, de végül Függővég Andie beszélt rá arra, hogy ha az alapsztorit szeretem és az időmben úgyis belefér, akkor tegyek egy próbát. Ha tetszett, akkor szívesen vár a népszerűsítő turnéjában. Az időmbe belefért, így úgy döntöttem, hogy akkor teszek vele egy próbát. És milyen jól tettem!

A novelláskötet öt novellát foglal magába. Érdemes őket egymás után olvasni, mert összefüggenek és az öt novella ad ki egy egész regényt, egy előzménytörténetet, amit szerintem fontos ismernie mindenkinek, akit érdekel Celaena története.

A novellákat próbálom egyesével értékelni:

Az orgyilkos és a kalózok fejedelme 5 / 4,5

Az alaptörténet. Innen indult ki az egész, emiatt történt minden. Arobynn, Adarlan bérgyilkos céhének fejedelme elküldi a két legjobb orgyilkosát, Celaenát és Samet a Holt-szigetekre, azon belül is a Koponya-öbölbe, ahol Rolfe kapitánnyal, a kalózok fejedelmével kell találkozniuk és elhozni valamit. Celaenát a jó szíve itt viszi először olyan útra, amelyből hatalmas konfliktus keveredik és amiből csak a rátermettségük, tapasztalatuk és persze a jó szerencse révén tudnak kikeveredni.

Itt ismerhetjük meg a később sokat emlegetett Samet is, aki Celaena első szerelme volt. Persze itt még messze vannak a turbékolástól, inkább egymás riválisai, akiket a közös megpróbáltatás végül legalább baráti szintre emel. A történet izgalmas volt, úgy éreztem magam, mintha egy M.A.G.U.S szerepjátékba csöppentem volna: a cél elérése érdekében éles elmére, ügyes harcmodorra és sok szerencsére volt szükségük a szereplőknek. Celaenából itt inkább forrófejű, a nemes cél érdekében nem gondolkodó, inkább a tettek mezejére lépő fiatal lányt ismerhettük meg.

Az orgyilkos és a gyógyító 5 / 4

Ez a rész volt a legrövidebb, egy pár napos történetet foglalt magába. Celaena egy lepukkant fogadóban kénytelen várakozni arra a hajóra, ami a Sivatagföldig viszi, majd onnan továbbmegy Vörös-sivatagba, ahol a Néma Mesterrel és a Csendes Orgyilkosaival fog találkozni és egy hónapig közösen edzeni. Persze nem Celaenáról beszélnénk, ha nem keveredne egy jó kis konfliktusba, amely során megmenti egy fiatal lány életét és talán így új esélyekhez juttatta. Itt végre betekintést nyerhettünk abba, hogy milyen is az, amikor valaki kivívja Celaena haragját. A lány mérhetetlenül csalódott, rosszkedvű, a harag a legjobb barátja és szinte várja, hogy bárki belekössön és levezethesse rajta a feszültségét. Imádtam, hogy végre láthattuk, hogy milyen is egy harcra feltüzelt Celaena. Itt tökéletesen elhittem, hogy ő egy kemény, hidegkezű orgyilkos.

Az orgyilkos és a sivatag 5 /5

A kedvenc részem. Celaena megérkezik a Csendes Orgyilkosok közé és egy nagyon kemény kiképzés veszi kezdetét. A mindig is magának való orgyilkos lány megismerkedik másokkal, barátságokat köt, csalódik, hihetetlen kalandba keveredik és kemény csatában vesz részt. Imádtam minden sorát! És nagyon várom, hogy az itt megismert szereplők esetleg később újra felbukkanjanak! (amire minden esélyünk megvan!) Ebben a részben újra láthattuk Celaena emberibb oldalát is, hogy egy barátság mennyire képes megnyitni őt is. Kedvenc szereplőim voltak a Néma Mester feltörekvő fia Ilias, Celaena különleges szobatársa Ansel és persze a Mester. Szívesen eltöltöttem volna több időt is a Csendes Orgyilkosok között és megnéztem volna, hogyan alakult volna Celaena és egy másik szereplő további kapcsolata, ha több időt töltenek el együtt:). Ja és a csattanó! Tudom, én vagyok régimódi, de én nem is gondoltam volna erre!

Az orgyilkos és az alvilág 5 / 5

Celaena hazatér és újabb küldetést kap. Szembesül azzal, hogy Sam fontosabb a számára, mint gondolta volna és egy olyan lépésre szánja el magát, ami döntő lesz a jövőjével kapcsolatban. Az egyik legérzelmesebb részt itt olvashattam. Aki eddig gondolkodott azon, hogy Celaena miért hozza fel állandóan Samet Chaollal szemben, az itt meg fogja érteni. Aki eddig nem tudta hová tenni Samet, az itt beleszeret. Imádnivaló és a szívem tört darabokra a mondatai hallatán, hiszen én már tudtam, hogy mi fog történni. És ez az a rész, ahol egy rövid cameo erejéig, de felbukkan Chaol és Dorian is - bár nem mondják ki a nevüket, de nem lehet nem felismerni őket:). Annyira örültem nekik, hogy azt el sem tudom mondani:).

Az orgyilkos és a birodalom 5 / 5

Az a rész, amiben sok mindenre fény derül. És amitől a Samet kedvelők a leginkább félnek. A novella eleje kész ellentmondás, hiszen Celaena és Sam lelkesek, tele vannak reménnyel, mi pedig már előre rettegünk, hiszen tudjuk, hogy mi várható, csak azt nem tudjuk, hogy mikor és hogyan. De amikor kiderül... A szívem nekem is darabokban volt, ahogy Celaenának is. És most már értem, hogy miért zavaró, ha az érzelmek közrejátszanak egy komoly munkánál vagy döntésnél, bár valószínűleg én is így tettem volna a lány helyében. Komor, szívfacsaró rész, ami után biztos vagyok, hogy azonnal el akarod olvasni a fősorozatot.

Az összes novellánál látszik, hogy az írónő ugyanolyan gondossággal építette fel a világot és alkotta meg a szereplőit, mint a fő regényénél. Arra készüljetek fel, hogy a főbb szereplők gyakran hatalmas meglepetést okoznak! De az biztos, hogy mindnek, még a legkisebb mellékszereplőnek is fontos szerepe volt abban, hogy Celaena sorsát befolyásolják és a lány személyiségét alakítsák. Celaena pedig változik, méghozzá nagyon sokat és tűkön ülve várom, hogy lássam, mi lesz majd végül belőle!

Összességében azt javaslom, hogy mindenki olvassa el ezt a novellás kötetet. Akik szerették Celaenát és az Üvegtrónt, azok még jobban megismerhetik a főhősnőt és pontosan megtudhatják, hogy mi miatt kerül Távolvég sóbányáiba; akik pedig nem szerették, mert az Üvegtrónban nem kapták meg azt a hírhedt orgyilkost, amit a fülszöveg alapján vártak, azok pedig azért olvassák el, mert itt végre fény derül arra, hogy miért is kapta Celaena ezt a megtisztelő címet!

Borító: Gyönyörű, izgalmas és veszélyes, mint Celaena maga

Kedvenc karakter: Celaena, Sam, Arobyyn, Ansel,Ilias és a Néma mester

Szárnyalás: Celaena, Sam, Chaol és Dorian találkozása

Mélyrepülés: az árulás

Érzelmi mérce: hol izgalmas, hol gyönyörű, romantikus, hol szívszorítóan fájdalmas, de az írónő próbál a YA keretei között maradni valamennyire

Értékelés:

Blogturné extra - karakter bemutató: Ilias

Ilias a Néma Mester fia, akit Celaena a sivatagi kiképzésén ismert meg.

A fiú hihetetlenül jóképű, barna bőrű, barna hajú és zöld szemű, mint az apja.

"Hirtelen Celaena megérezte, hogy valaki nézi. Megpróbált nem meglepettnek tűnni, amikor néhány székkel arrébb egy jóképű, lebarnult bőrű, sötét hajú fiatalembert fedezett fel, aki őt figyelte. Pontosabban inkább néha lopva ránézett, mert tengerzöld szeme mindig csak egy pillanatra vetődött az arcára, hogy aztán ismét visszaforduljon a társai felé. Egy szót sem szólt, hanem jelnyelvvel értette meg magát. Tehát ő is csendes orgyilkos.
Amikor a tekintetük összetalálkozott, a fiú elmosolyodott, és kivillantak vakítóan fehér fogai. Na igen, kétségtelenül kívánatos volt – majdnem annyira, mint Sam."

A termete magas, izmos, széles vállú, erős kötésű, a kezét pedig heged borítják, a sok-sok éves kemény edzések nyomai.

"Nem viselt fegyvert, de nem is tűnt úgy, mintha szüksége lett volna rá. Magas volt – még Samnél is magasabb –, széles vállú, erős kötésű, de nem túl izmos. "

"A fiú bólintott, és a szívére tette a másik kezét. Hegek borították, apró, vékony hegek: biztosan már évek óta edz kardokkal és tőrökkel."

Ilias olyannyira próbál az apja nyomdokaiba lépni, hogy minden idejét edzéssel és meditációval tölt, így nem foglalkozik a szebbik nemmel, azok hiába próbálják felhívni magukra a figyelmet. Persze Celaenát azonnal észreveszi:). Ettől függetlenül Ilias szinte testőrként védi az apját és még Celaenát is megállítja, amikor az megpróbál beszélni a Mesterrel.

Celaenának is feltűnik, hogy Ilias vonzódik hozzá, hiszen az eddig megközelíthetetlen fiú néha velük edz - ahogy Celanea megjegyzi: "Egyszer-kétszer Ilias is velük edzett, soha nem túl közel hozzá, de ahhoz elég közel, hogy jelezze, jelenléte nem teljesen véletlen."

Beszélni nem beszél, de kézjelekkel mindig megérteti magát, akár egy egyszerű társalgásról, akár bonyolult katonai manőverről van szó.
Kiváló katona, de a táncparkettet is ugyanolyan ügyes, biztos mozdulatokkal birtokolja. Persze végül kikezd a lánnyal, de hogy végül Celaena enged-e neki, történik-e köztük valami, vagy sem, azt nem árulom el. Olvassátok el a könyvet:).

Nyereményjáték:

Egy kis nyomozásra invitálunk benneteket. Minden blogon találtok egy-egy híresebb halál esetet. A feladatotok, hogy kitaláljátok melyik ismert történelmi vagy fikcionális személy az áldozat.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győzteseknek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.

Őfelségét mindenki szerette, mégis brutális halált szenvedett üdülése közben. Épp egy hajóútra készült, amikor egy ismeretlen járókelő feldöntötte. Halála azonban a fedélzeten érte, ahol megállapították, hogy pontosan szíven szúrták. Gyilkosa később felakasztotta magát a cellájában.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 16 - Deszy könyvajánlója

Április 19 - Függővég

Április 20 - Kelly Lupi olvas

Április 22 - CBooks

Április 24 - Dreamworld

A Maxim Kiadó a könyvfesztiválra jelenteti meg Mont Blanc könyvek sorozatában Glendon Swarthout: Őrület és szerelem című könyvét. Igazi kuriózum ez a történet, hiszen ritkaságnak számít felnőtt olvasóknak szóló vadnyugati történet megjelentetni. Nem véletlen azonban, hogy Tommy Lee Jones is fantáziát látott a regényben és The Homesman címmel forgatott nagy sikerű mozit belőle. Tartsatok velünk a négy állomásos blogturnén és akár meg is nyerhetitek a három nyereménykönyv egyikét. Irány: Nyugat!

Maxim Könyvkiadó 2015.
272 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 3,88
Besorolás: felnőtt, történelmi, western

Ez a könyv az amerikai Vadnyugat első telepeseinek döbbenetes története az 1850-es években. Azokat ünnepli, akikről eddig sosem hallottunk: a bátor nőkről, akiknek elméjét és lelkét meggyötörték a keserű megpróbáltatások. Keresni kell egy „hazatérítőt”, aki visszakíséri néhányukat keletre, egy szanatóriumba. Amikor a vidék egyetlen férfija sem vállalja, a feladat Mary Bee Cuddyra száll, a rettenthetetlen és leleményes vénkisasszonyra és volt tanítónőre. Mary Bee legyen bármilyen bátor is, tudja, hogy egyedül nem járhat sikerrel. Egyetlen útitársat talál csupán, az alantas George Briggset, a földfoglalót. Így kezdődik hát útjuk kelet felé gyarmatosítás, megpróbáltatások, indián támadások, jégviharok és magány közepette. A feszes, pergő kalandok sorából időtlen klasszikus született.

Olyan időszakban és olyan tájakon jártam ezt a könyvet olvasva, ahol még soha. A western, mint műfaj, néhány klasszikus film formájában jutott el hozzám, igaz, azokat imádtam, de felnőtt könyvet ebben a témában nem olvastam korábban.

A földfoglalásokról rendelkeztem némi elképzeléssel, persze filmes élményekre alapozva, például nem kell bemutatni a Túl az Óperencián és hasonló filmeket. Az állam mindenki számára biztosított földet, akik hajlandóak voltak megművelni a szűz területeket, hátrahagyva korábbi életüket, vállalva minden nehézséget, küzdelmet. A körülmények mostohák voltak a férfiak számára is, de amivel a nőknek kellett megküzdeni, az a lehetetlen volt. Az élet viszont utat tör magának, gyermekek születtek és nőttek fel, változtak az évszakok, és időnként egy-egy szélsőséges nebraskai tél következtében megtizedelődött a lakosság. Abban az időben, amikor a gyógyszerek néhány gyógynövény főzetben merültek ki, gondolni sem lehetett arra, hogy az agy betegségeit bárhogyan kezeljék a prérin.

Nem volt kórház, vagy elmegyógyintézet, ahol elhelyezhették volna az elszigeteltségtől vagy családi tragédiáktól megőrült embereket. Egyetlen járható út volt, elvinni őket vissza keletre, a családtagjaikhoz, vagy valamilyen állami intézménybe.

A szerző egy ilyen "hazatérítést" mesél el ebben a történetben, négy különböző korú, megbomlott elméjű nőt kell keletre vinni, Iowába, ahol a helyi vezetők feleségei biztosítják majd a hazatérésüket.

Egy rendkívüli asszony, a farmját egyedül megművelő Mary Bee Cuddy vállalja, hogy elviszi őket, de nem egyedül, a véletlen úgy hozza, hogy egy bűnöző, George Briggs lesz a csapat férfi kísérője.

Egy speciális szállítóeszköz, a dobozszekér megpakolása után kerekednek fel, hogy a pár hetes utat megtegyék. Mary Bee egy férfias alkattal rendelkező, gyakorlatias, okos nő, tanár volt, de nagyobb pénzt örökölt, és a gazdálkodó életet választotta. Jó szándékú, nemeslelkű "vénkisasszony", akinél alkalmasabb nem is létezik erre a feladatra. Az út során a lelkét is kitette a beteg nőkért.

Briggs majdhogynem az ellenkezője, nyilvánvalóan a felajánlott pénz miatt van még mindig velük. Persze az út során lassan összecsiszolódnak, Mary Bee hajlandó alább adni az elveiből, cserébe Briggs modora is javul. A közöttük zajló párbeszédek komoly pengeváltások, itt-ott átszőve némi fekete humorral. Kettejük karakterfejlődése adja a történet fő szálát, az egymásra utaltság, a rendkívül nehéz körülmények, a felebaráti szeretet mindkettejüket formálja. A szerző remekül adja át az olvasóknak a természet vadságát és szépségét, ahogy az emberi lélek rezdüléseit is mélyen átérezhetően ábrázolja. Ez volt a valóság, ami elfeledteti az olvasóval a cukormázzal bevont képet, ami addig élt benne a vadnyugatról. A hősök bizony nem lovagolnak el az alkonyatban, hanem élelmet szereznek, küzdenek a viharokkal, alkudoznak az indiánokkal a túlélésért, temetnek, isznak, táncolnak és nem mernek hinni a saját érzelmeikben.

Kedves olvasó, a világért se gondold, hogy ez egy romantikus regény, sőt, olyan kemény és kegyetlen, amilyen ritkán fordul meg a kezemben. A természeti csapások mellett a lélek küzdelmeivel is szembesül az olvasó. Egyébként imádom a road-trip jellegű könyveket, amikor A-ból B-be kell eljutni mindenféle nehézség árán. Nos, itt megkaptam ezt az örömöt, de egy pillanatig se hidd kedves olvasó, hogy bármi is kiszámítható ebben a könyvben. Kaptam a történet során egy-két hatalmas taslit, hogy virtuálisan a fal adta a másikat. És pont ezekért a meglepetésekért volt különleges és emlékezetes olvasmány. Szívből ajánlom a felnőtt olvasóknak.

Borító: Filmes borítót kapott.

Kedvenc karakter: Mary Bee, Briggs

Szárnyalás: A legjobb jelenet a folyón való átkelés volt.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlom, a regény nem egy vadnyugati szerelmi történet.

Értékelés:

Blogturné extra - két részlet a könyvből:

– Elteheti a puskát – közölte. – Bármikor le tudom lőni arról a bakról, ha úgy akarom. Miféle kocsi ez?
– Dobozszekér utasok számára
A férfi megfordult, az istállóhoz sétált és felnyergelt lovát vezetve tért vissza. A kötéltekercset a kocsi tetejére hurkolta, majd lóra szállt és egyenesen Mary Bee-re nézett. Szeme olyan barna és feneketlen volt, mint a mocsártavak.
– Nos? – kérdezte.
– Elmegyünk a házamhoz. A neve Briggs?
– Meglehet.
– Az éjszakát ott töltjük, majd korán reggel indulunk.
– Munkát említett.
– Majd elmondom, ha úgy akarom.

Ha Mary Bee nem tekintett hátra hússzor a válla felett, hogy a férfi ott van-e még, követi-e patkányfarkú aranyderes lován, akkor egyszer sem, és mindannyiszor ott volt. Amikor felértek a házához vezető emelkedő tetejére, megkérte Briggset, fogja ki az öszvéreket, vigye az istállóba és etesse meg őket, az ő kancáját és saját lovát is, valamint lássa el a többi jószágot is.
A férfi ült a lován és bámult rá. Akár hottentottául is beszélhetett volna hozzá. Mary Bee felismerte a magányos farkast, ha találkozott eggyel. Természetesen a magányos farkas nem értett a parancsból, még a javaslatból sem, és bosszantó volt, hogy az együttműködésről sem hallott soha. Az ilyen ember magának élt a föld kerekén, ami hite szerint az ő kényelmére forgott.
– Ha nem teszi, akkor majd én – folytatta a nő. – És akkor egy órával később lesz kész a vacsorája.
Fogta a puskáját, bement a házba és az ablakból figyelte, ahogy a férfi kifogta az öszvéreket.

....
Mary Bee lassú léptekkel tért vissza a kocsihoz. Nehéznek érezte a kezében a borítékot. Két-háromszáz dollárból gyönyörű cseresznyefa melodeont és széket tervezett vásárolni. Feltartotta a borítékot a kocsi ablakához.
– Olvassa el!
Megjelent a férfi arca. Szinte dühösen ráncolta a homlokát a borítékra. A nő sokszor látta ezt az arckifejezést. Nem tud olvasni, tehát valószínűleg írni sem. Az írott, vagy nyomtatott szavakat csak ismétléssel, vagy asszociációval ismerte fel. Maga felé fordította a borítékot és hangosan felolvasta:
– „Mr. George Briggs számára Mrs. Altha Carter címén, Női Segélyegylet, Metodista templom, Hebron, Iowa”. – A férfira pillantott. – Háromszáz dollárt tettem ebbe a borítékba. Most feladom a boltban. Amikor épen és egészségesen elérünk Hebronba, Mrs. Carter átadja majd magának. Maga szerint ez tisztességes összeg?
– Gondolom.
– Én is úgy gondolom. Keresett már életében háromszáz dollárt néhány heti munkával?
A férfi újabb kérdéssel válaszolt:
– Miért nem kaphatnám meg most?
– Ó, nem!
A férfi elfordult. A nő újra átszelte az utat, olyan mélyen elgondolkodott, mint amilyen mély a sár volt. Valójában biztonságosabb lenne magánál tartani a pénzt. A postában nem lehet bízni.

***

A tűz alig égett. Mary Bee felkelt, felszította, fát tett rá, majd visszaült.
– Hol tervezi az átkelést?
– Talán Kanesville-nél. Még nem tudom.
– Milyen messze van Hebrontól?
– Úgy egy mérföldre.
A betakart asszony felnyögött, nyögései messze hangzottak a tűztől. Mary Bee letérdelt, benedvesítette a rongyot, és lemosta az asszony arcát, majd lehajtotta a takarókat és lemosdatta a torkát és a kezeit is.
– Jaj, annyira tehetetlennek érzem magam! Imádkozom érte Istenhez. Amikor a férje és a fiai hazaértek, négy döglött farkast találtak… már meséltem magának. Megölt négy farkast. Már annyi mindenen ment keresztül, most meg ez. Vétek lenne ilyen messzire eljutni és elveszíteni. Megszakadna a szívem.
Briggs az üvegével felelt.
– Elküldte azt a pénzt?
– Látott engem Loupban. Mostanra Mrs. Carter biztosan megkapta. Amint találkozunk vele, maga megkapja a pénzt, és szabadon elmehet. – Mary Bee visszatakarta a beteget és egy ideig a tűzbe bámult.– Szeretném, ha az út hátralévő részében rendesen bánna velem – szólalt meg végül.
A férfi hallgatott.
– Mondtam néhány dolgot, amit bánok. Bocsánatot kérek. Nagy teher nehezedik rám.
A friss fa felparázslott. Mary Bee a férfira nézett, de arcán nem látott semmit.
– Ha ettől kedvesebben viselkedik velem, Mr. Briggs, bevallok valamit. Bevallom, hogy maga nélkül nem tudtam volna ezt véghezvinni.
– Lám, lám – felelte a férfi.
– Megmentettem önt a huroktól… tízszeresen visszafizette. Egyedül egy hétig sem bírtam volna Loup után. Többször volt igaza, mint ahányszor tévedett. Például Mrs. Svendsennel. Fogalmam sem volt, mennyire veszélyes lehet. Bölcs dolog volt leszíjazni. Azután meg az indiánok.
– Ha nem adom oda nekik a lovát, többen halottak lennénk.
– Tudom. A karavánnal kapcsolatban is igaza volt. El sem tudtam képzelni, hogy nemet mondanak.
– A szekér – folytatta a férfi. Ha esetleg a nő elfelejtette volna, ő örömmel emlékeztette.
– Sosem tudtam volna megjavítani.
– A kólika.
– Egyszerűen nem tudom, hogy kell jószágot gyógyítani. Charley Linens mindig elintézte helyettem. Arabella Sours nyomára sem akadtam volna rá soha.
– Megmentette az irhámat. A hajtó elkapta. Ha nem lövi le, megölt volna.
– Kegyelmes ég! És amikor az öszvérek nem indultak, maga rávette őket. Nos, nagyon hosszú a lista, és őszintén hálás vagyok.
Briggs köhögött és a tűzbe köpött. A hűvös éjszakai levegő súlyosbította a hurutját. Ezután Mary Bee mondott valamit, amit nem kellett volna, de nem tudta megállni.
– És remekül táncol.
A férfi sötéten nézett rá. A nő a nyelvébe harapott. De bármi lett is volna, megmenekült a férfi válaszától, mert Hedda Petzke forgolódott és ismét hangosan nyögdécselt.
– A pokolba! – hördült fel Briggs. – Hozzon egy csészét.

Játék:

Ezúttal a nehéz sorsú telepesek életéhez kötődik a játékunk. Mind a négy állomáson találtok egy leírást/képet, ami egy olyan tárgyat/fogalmat rejt, ami szorosan kötődik a történethez. A kiemelt betűk segítenek a megfejtésben!

Ezt a szót írjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre válaszolni az értesítő e-mailre! Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway
A turné állomásai:
04/17 Tekla Könyvei
04/19 Dreamworld
04/21 Kelly&Lupi olvas
04/23 Roni olvas

Abbi Glines eddig megjelent könyveire a könnyed, romantikus stílus volt jellemző. A Maxim Kiadóáltal a Könyvfesztiválra megjelenő Existence sorozat első kötete A végzetem azonban merőben más. A fiatal szereplők mellett a túlvilág képviselői is helyett kapnak egy izgalmas, fordulatos történet keretében, amely szerencsére nem mellőzi a romantikát sem. A Blogturné Klub nyolc bloggere véleményezi a könyvet, amelyet a turné végén meg is nyerhet három szerencsés leendő olvasó. Indulhat a borzongás!

Maxim Kiadó 2015.
264 oldal
Fordította: Dávid Katalin
Goodreads: 3,96
Besorolás: YA, paranormális

Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret.

Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret.

A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, akik a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem.

Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.

Abbi Glines történetei nem mentesek a kliséktől, de ez nem rossz hír azoknak, akik hozzám hasonlóan bírják a kliséket. A jóféle klisék elengedhetetlenek szerintem, és ha a szerzők jól egészítik ki néhány eredeti ötlettel és remekül megírt történettel, akkor azokkal semmi gond nincsen, bőven van helyük a könyvpiacon.

Fenti fülszöveg sajnos ellövi az egyik poént a könyvből, nevezetesen, hogy ez a beszélni is tudó szellem tulajdonképpen maga a Halál. Erről nem a magyar kiadó tehet, az eredeti fülszöveg lett ilyen "remekül" elspoilerezve. Alapjában véve, nagyon tetszett az ötlet, hogy a Halál megszemélyesül, ráadásul természetesen egy remekbe szabott srác formájában. Ki ne emlékezne az 1998-as Meet Joe Black filmre, melyben a legesleghelyesebb időszakában játszotta a Halált Brad Pitt?

Nos, vissza a történethez. Pagan egy átlagosnak látszó lány, okos, jó tanuló, és mindenki elől titkolja, hogy látja a szellemeket. Úgy tesz, mintha nem venné észre őket, ezért azok nem foglalkoznak vele, jönnek mennek, akár a falakon keresztül is. Aztán feltűnik Dank, aki abban különbözik a többitől, hogy beszél hozzá. Pagan ezt nem érti, és szóvá is teszi, akkor viszont Dank lepődik meg Pagan képességén. Közben a suliban korrepetálnia kell a focicsapat irányítóját, Leif-et. Róla eddig elég negatív véleménye volt, de a közös munka során kiderül, a srác azon kívül, hogy helyes, persze kedves is és szórakoztató. Leif-ről úgy gondolta, hogy semmibe veszi őt, azonban a tanulás alatt egész más személyiséget mutat, ez Pagant alaposan meglepi. Egyértelmű, hogy Leif érdeklődik iránta, mindketten érzik, hogy valami alakul közöttük. Egy félreértés miatti vitájuk után Pagan feldühödve ül az autójába és baleset éri, megmagyarázhatatlan, hogyan marad életben. Ezek után minden megváltozik, nappal Leif képviseli a való életbe kapaszkodást, de éjjelente Dank vigyáz rá, altatót gitározik, és egyre közelebb kerül érzelmileg hozzá.

Abbi Glines titka szerintem az, hogy nagyon jól tudja ábrázolni a szerelmes pillanatokat. Dank egy baromi jól eltalált karakter, imádtam minden jelenetét. Sötét, félelmetes, ijesztő is tud lenni, de Pagan elvarázsolja. A lány hiába várja a kérdéseire a válaszokat, Dank nem mond eleget. Éppen ezért tud Leif is képben maradni, mert ő valóságos, emberi.

Tetszett, hogy bátran a Halál karakteréhez mert nyúlni a szerző, ez nem hétköznapi téma. A cselekmény az elejétől a végéig le tudott kötni, és meglepetéseket tudott okozni. Tény, hogy ez Dank karakterének köszönhető elsősorban, és a szívemnek kedves tiltott szerelemnek.

Viszont nem mehetek el szó nélkül a hibák mellett, amik miatt végül is levontam a pontokból. Nem értettem, miért kellett Dank karakterét rocksztárként behozni a gimibe. Teljesen felesleges volt, semmit sem tett a történethez, csupán szemöldökrángatást. A másik ami nagyon nem tetszett, az a szereplők nevei. Pagan borzalmas, Dank szintén. Leif-nél folyton felcseréltem a magánhangzókat fejben. Hiába egyedi, ez inkább fordítva sült el.
A szerzőnek ez az első regénye, és bizony ez érződik rajta, de mindenképp megéri az olvasást, bőven felette áll az egyszer elmegy kategóriának.

A könyv felétől lesz igazán izgalmas a történet, és a végére tartogat két csattanót is, ami miatt leesett az állam, én nagyon várom a folytatást. Azoknak ajánlom, akik szeretik a gimis történeteket, nem bánják ha van bennük némi paranormális szál, jó adag romantika és nem csak egy új könyves pasi, hanem rögtön kettő.

Borító: Hm.

Kedvenc karakter: Dank

Szárnyalás: Az altatók.

Mélyrepülés: A rocksztár kultusz felesleges elem.

Érzelmi mérce: Van néhány inkább vágyakozós mintsem sistergős jelenet, tehát a borító sugallatával ellentétben nincsen vetkőzős jelenet.

Értékelés:

Blogturné Extra: Playlist

Awake by Secondhand Serenade
Bring Me To Life by Evanescence
Eyes On Fire by Blue Foundation
This Is The Time by Nothing More
My Demons by Starset
Not Gonna Die by Skillet
Your Guardian Angel by The Red Jumpsuit Apparatus

Ha megtetszett, a képre kattintva 30% kedvezménnyel megrendelheted:

Játék:

Szellemekkel kapcsolatos az Existence blogturné játéka: minden állomáson a rövid ismertető/kép alapján ki kell találnotok a feladványt, amely híres történelmi, filmes, vagy irodalmi szellemre utal. Kérjük a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtéseket!Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai

04.10 Media-Addict

04.12 Deszy könyvajánlója

04.14 Dreamorld

04.16 Zakkant olvas

04.18 CBooks

04.20 Tekla Könyvei

04.22 Kelly és Lupi olvas

04.24 MFKata gondolatai

Leon Leyson túlélte a legborzasztóbb dolgokat, amikor kitört a második világháború és a Lengyelországban élő zsidó fiút és családját a krakkói gettóba költöztették. Az ő, és még rengeteg zsidó története ez a könyv, azokról az időkről, amik a nácik uralta országban túlélni embertelen nehéz volt. A kilátástalan helyzetben egy férfi nagyon sokat tett ezekért az emberekért, nevét örökre megtanulta a világ. Leon Leyson ismerte a zsidók megmentőjét azaz Oskar Schindlert, és visszaemlékezésében elmeséli, hogy milyen ember volt a gyár igazgató, aki mindent kockára tett azért, hogy más emberek életét mentse meg.

Ismerd meg Leon szemén keresztül a világ legsötétebb éveit és olvasd el a könyvről a Blogturné Klub 6 bloggerének véleményét. A bejegyzések végén kvíz kérdéseket találsz a Schindler-listája című filmről, amikre ha helyes válaszolsz, akkor neked is lehetőséged lesz, hogy a Maxim Kiadó által a Könyvfesztiválon megjelenő könyvet megnyerhesd.

Maxim Kiadó, 2015

224 oldal

Fordította: Margitta Nóra

Goodreads: 4,29

Besorolás: realista

Még a legsötétebb időkben is – és főleg akkor – helye van az erőnek és a bátorságnak. Leon Leyson volt az egyik legfiatalabb, aki Oskar Schindler listájának köszönhetően élte túl a holokausztot. Leon Leyson (eredeti neve Leib Lejzon) csupán tízesztendős volt, amikor a nácik megszállták Lengyelországot, és családjával együtt be kellett költöznie a krakkói gettóba. Hihetetlen szerencsével, kitartással és ügyességgel Leyson túlélte a második világháborút, és elviselte az ördögien gonosz plaszowi lágerparancsnok, Amon Göth kegyetlenségét. Végül egy bátor és mindenre elszánt férfi, Oskar Schindler volt az, aki megmentette Leyson, valamint szülei és két testvére életét azzal, hogy az ő nevüket is felvette azoknak a munkásoknak a listájára, akiknek a gyárában kellett dolgozniuk. Ez a névsor vált Schindler-listájaként híressé.
Leon Leyson elbeszéléséből hiányzik a gyűlölet és a bosszúvágy. A visszaemlékezés tökéletesen megragadja az ártatlanságát annak a fiúnak, akinek elképzelhetetlen borzalmakon kellett keresztülmennie. A méltóság és a remény könyve ez.

Emlékszem, 14 éves voltam, amikor a nyolcadikos ballagásunkat követően egy két hetes lengyel táborba ment a fél osztályunk. A program része volt egy egynapos kirándulás Auschwitzba. Meleg volt nagyon, üres házakat és barakkokat láttunk, megkoszorúztunk egy emlékművet is, közben az idegenvezető mesélt az ott történekről, de nagyon gyerekek voltunk, nem igazán érdekelt minket ez az egész. A fiúk mindenen viccelődtek, a csapatvezetőnk nem győzött ránk szólni. És akkor bementünk egy újabb barakkba. Még arra is emlékszem, hogy az egyik fiú épp egy viccet kezdett mesélni, amikor megláttuk, hogy mit rejt a félhomály. Középen vezetett az út, a barakk két oldalán pedig végig üvegfal védett valamit. Aztán közelebb mentünk és megláttuk.. az üvegfal mögött végig, a barakk teljes hosszában szemüvegek, bőröndök, babák, botok és mindenféle használati tárgyak voltak egymás hegyére-hátára dobálva. Ez volt az a pillanat, amikor az egész csapat elnémult. Ott és akkor tudatosult bennünk, hogy ezek a tárgyak élő embereké voltak és ezek az emberek ebben a koncentrációs táborban éltek-haltak. A mai napig kiráz a hideg, ha arra a barakkra gondolok és nagyon megindít, ha túlélők visszaemlékezéseit olvashatom. Egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy olyan körülmények között emberek hogyan voltak képesek életben maradni.

Ez a történet pedig egy kisfiú szemszögéből mutatja be egy zsidó család történetét, akik hatalmas szerencsének köszönhetően maradtak életben a második világháborús során. De nem is csak a szerencsének köszönhetik az életüket, hanem inkább egy embernek, Oskar Schindlernek. Ő volt az, akinek szeretett volna Leon emléket állítani ezzel a történettel, de mivel ő aránylag kevés időt töltött vele, így elmesélte inkább az egész történetüket, a második világháború elejétől egészen a csodás megmenekülésükig és ebbe szőtte bele a megmentőjüket is.

Leon Leyson

Leon – akinek az eredeti neve Leib, Lengyelország északi részén egy kis faluban, Narewkában élt a szüleivel, testvéreivel és a rokonaival. A fiú bemutatta, hogy milyen volt az élet vidéken az 1930-s években, hogy milyen volt gyereknek lenni, akiket nem zavart, hogy nincs folyóvíz és áram a házukban, ellenben reggeltől estig a barátaival a szabadban játszhattak. Az édesapa végül Krakkóban talál munkát és vele költözik a kis család is, Leon pedig egy teljesen más világba kerül, ahol vízöblítéses wc van, a csapból folyik a víz, gyönyörű, hatalmas, díszes épületeket láthat nap, mint nap. De ez az idilli kezdet csak arra jó, hogy a későbbi borzalmak még jobban megrázzanak bennünket, hiszen itt éri őket a második világháború kirobbanása és innentől az életük késélen táncol. Eleinte csak egyre több megszorítással találkoznak, majd később már az életben maradásukért harcolnak nap, mint nap. Hasonlóan Anna Frank naplójához, itt is különleges egy gyermek szemszögéből látni a történeteket, hiszen ők még jók, még bíznak az emberekben és eleinte nem is értik, hogy ők miért mások azért, mert zsidók. Sajnos ez a korszak nem adja nekik meg azt, amit mi megkaphattunk, nem lehettek sokáig gyerekek, hiszen az életben maradásért folyó napi munkában, harcban ki kellett venniük a részüket, mellette pedig az átélt és látott borzalmak gyorsan elrabolták az ártatlanságukat és kénytelenek voltak nagyon hamar felnőni.

Persze pontosan azért, mert egy kisgyerek szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, épp ezért van

A lista, amin ott van a Lejzon család

ahol nagyon részletesen olvashatunk egy-egy eseményről, olyanokról, amely őt is nagyon megindították gyerekként, de voltak részek, amelyeket elnagyolva szinte átfutottunk. Leon végül túléli a háborút és a családja egy része is, de hatalmas veszteségeket szenvednek el és van, amelyik életük végéig kísérti őket. Ami nagyon tetszett a regényben, hogy az író nem a háború végével fejezte be a történetét, hanem tovább ment. Bemutatta, hogyan próbáltak új életet kezdeni és hogy végül Leon a békeidőkben is találkozhatott a megmentőjével. És azt hiszem, így ezzel együtt kerek a történet.

Mondhatnánk, hogy ilyen történetet már nem egyet hallottunk – de higgyétek el, hogy érdemes elolvasni, hiszen nincs két egyforma emberi sors, minden ilyen történet valami újat ad. Más, ha egy olyan szemszögéből láthatjuk a történteket, akik végigjárták a koncentrációs táborok poklát vagy egy olyanéból, akik épp csak elkerülték, de a kegyetlenkedéseket így is el kellett viselniük.

A regénynek két, számomra megrázó része van. Az egyik a könyv végében található fotók. Amíg olvassuk, addig is megindító a történet, de amikor a végén a neveket képekhez tudunk társítani, akkor hisszük el szerintem igazán, hogy itt hús-vér emberekről van szó, olyanokról, akik a fotókon még ránk mosolyognak, nem tudván azt, hogy milyen borzalmak várnak rájuk. A másik pedig az a rész, amikor a fiatal Leon már az USA-ban él és tanúja egy újabb üldöztetésnek, bár akkor nem a zsidók, hanem a feketék ennek a szenvedő alanyai, a fiú pedig rádöbben, hogy a negatív megkülönböztetés és üldöztetés még a háború végeztével is valós probléma maradt.

Összességében mindenkinek ajánlanám, hogy olvassa el ezt a könyvet, nem túl vastag, az írásmódja – a történet komolysága mellett – könnyed, gyorsan lehet vele haladni. És minél több ilyen történet kerül a napvilágra, ha minél szélesebb körben megismerik az emberek - főleg a fiatalok, - hogy mi történt a második világháborúban, akkor talán annál nagyobb az esély arra, hogy ilyen újra ne történjen meg.

Borító: Szerintem nagyon találó, nekem nagyon tetszik

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Oskar Schindler tette

Mélyrepülés: az üldöztetés

Érzelmi mérce: egy szó van rá, megrázó

Értékelés:

Itt megrendelheted a könyvet

Nyereményjáték:

Az április 23-án megjelenő A lehetetlen valóra vált című könyvet most te is megnyerheted. Minden blogon felteszünk egy kérdést a Schindler listája című filmből (ha nem láttad akkor pótold gyorsan mert filmtörténeti klasszikusról van szó), amire a rafflecopter dobozban várjuk a választ. Azok, akik mind a 6 kérdésre helyesen válaszolnak, és meglátogatják az oldalakat, amik szerepelnek a dobozban, esélyesek arra, hogy a könyvet megnyerjék.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre.

Hogy hívták Schindler könyvelőjét?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 18 - Zakkant olvas

Április 19 - Always Love a Wild Book

Április 20 - Deszy könyvajánlója

Április 22 - Kelly Lupi olvas

Április 23 - Tekla könyvei

Április 24 - Media Addict

Alan Snow: A vaszoknis ember - Doboztrollok #2

Gayle Forman: Csak egy év

Shannon Hale: Ever After High 2. - Ki a leggonoszabb a vidéken?

J.R. Johansson: Paranoia - Éjjeljárók 2.

Tolnai Panka: Zűrös társaság

A.O. Esther: Gombnyomásra 2.

Jessie Burton: A babaház úrnője

Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése

Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés (The Maddox Brothers #1)

Katherine Applegate: Iván, az egyetlen

Susan Ee: World After - Túlélők világa (Angelfall #2)

Jennifer Clement: Elveszett lányok országa

Alan Snow: A Jó, a Rossz és a Sajt - Doboztrollok #3.

Jamie McGuire: Az éden - A Sötétség és Fény angyalai #3

Wendy Higgins: Angyali győzelem

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Sarah J. Maas: Az orgyilkos pengéje és más történetek

Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Abbi Glines: A végzetem - Existence #1

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált - Egy fiú Schindler listáján